Aki visszafordult az égi kapuból

Újjászületés villámcsapás által című kötetüket mutatják be Sepsiszéki Nagy Balázs és Nagy Erika december 11-én, hétfőn 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ dísztermében. A könyv a majdnem halálos villámcsapásos balesetet szenvedő férj csodás felépülését, és annak „következményeit” taglalja két nézőpontból.

A kényelmes sepsiszentgyörgyi otthonát feladó, és az Úz felső folyása mentén elterülő Csinódra költöző Nagy családot több mint kilenc évvel ezelőtt sújtotta tragédia, amikor a szénacsinálásból hazafele tartó Balázst villámcsapás érte. A könyvből idézünk:

„2014-ben a Keresztelő Szent János napját, június 24-ét követő reggelen egy kórházi vaságyon ébredtem. Nem tudtam, hol vagyok, hogyan kerültem oda, csak az derengett az elmémben, hogy száguldottam a kerékpárommal a Citadelláról lefelé, majd rágurulhattam egy kavicsra, ami megdobta az első kereket, én lerepültem a bicikliről, egyenesen a járdára. A jobb térdemről lehorzsolódott a bőr, fejemet pedig belevertem egy jelzőtábla fémrúdjába.

Valószínűleg ezért vagyok most kórházban – ez volt az eszmélés utáni első gondolatom. De sokáig nem törhettem a fejemet a helyzetemen, mert fölém hajolt egy fehér köpenyes, idősebb hölgy, és erélyes hangon megkérdezte, hogy mi történt velem, és mi a nevem. Én erre azt válaszoltam, hogy Tomori Pál a nevem, és szeretném tudni, hogy hol vagyok.

Erre ő azt mondta, hogy az elmúlt este eszméletlen állapotban találtak rám Csíkszentmárton határában, az út szélén, az autóm mellett, és mentővel szállítottak kórházba.

Ez nagyon furcsán hangzott, hiszen nem tudtam arról, hogy lenne autóm. Csak egy kerékpárra emlékeztem. Amikor megtudtam, hogy nem egy budapesti kórházban vagyok, hanem Csíkszeredában a pszichiátrián, akkor végképp elbizonytalanodtam. Nem értettem, hogy mi történt velem. Sok idő nem jutott a gondolkodásra vagy kérdezősködésre, mert benyitott a kórterembe egy gondterhelt tekintetű, harmincas éveit taposó hölgy, és vele két gyermek. Fölém hajolt, megsimogatta az arcom. Ezt a nőt még sohasem láttam. Megkérdeztem tőle:

– Te ki vagy? Azt válaszolta, hogy ő a feleségem, és a vele lévő gyermekeknek én vagyok az apjuk.

Erre én elkezdtem sírni, és azt hüppögtem, hogy nekem nincs feleségem, nekem nincsenek gyermekeim, én nem ismerem őket…”

Bár az orvosok teljesen lemondtak róla, Balázs később fokozatosan visszanyerte az emlékezőképességét, illetve az egészségét, hálából kápolnát építtetek a kertjükbe, és különféle „nemzetmentő” programokat indítottak útjára. Ezekről bővebben itt olvashatnak:

Újjászületés villámcsapás által

„Isten nem játszik velünk, Ő kemény kézzel vezet, határozottan szól, hol egy békés napsütötte délután, hol az ég a földdel egybe érő nagy időben, villámcsapásban – fogalmaz Böjte Csaba testvér a könyv ajánlójában. – Egy biztos, Teremtőnk nem ültet olyan vágyat az ember szívébe, amit nem lehet valóra váltani! Ő bár hagy megszusszanni, de mindig új és új, még szebb feladatokat állít elénk!

Balázsék, akárcsak mi mindannyian, úton vannak. Átvitt értelemben is hatalmas távolságokat bebarangoltak, de a cél még messze van. Ők is, de én is kíváncsian várom, hogy a szapora léptüktől fogyó út után a következő fordulónál mi tárul elénk.

E kis könyv a két ember által megélt nagy kaland páros himnusza, amelyben az a szép, hogy szinte még meg sem jelent, de már tovább is van írva, mert aki Isten útjára lép, az a csodák útján jár, ahol a forgatókönyvet a legnagyobb rendező, Teremtőnk írja.”

A bemutatóra a belépés ingyenes, a szerzőpáros beszélgetőtársa munkatársunk, Kocsis Károly.