A Chicago című musicallel búcsúztatja az évet a Tamási Áron Színház

John Kander – Fred Ebb – Bob Fosse Chicago című közismert musicaljét mutatja be szilveszter estéjén a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata az Újvidékről érkezett Puskás Zoltán rendező irányításával. Az előadás, melyben a társulat húsz színésze kapott szerepet, örök érvényű problémákat, időtlen kérdéseket feszeget, némi iróniával közelítve a musical műfajára jellemző show jelleghez.

A darab pontos képet fest a hirtelen fölkapott celebek, sztárok hamis, képmutató világáról, ugyanakkor azokkal a manapság általános tapasztalatokkal is szembesít, hogy milyen társadalomformáló ereje van a korrupciónak, hogy az igazságszolgáltatás néha csak színjáték, hogy mennyire manipulatívan hat a média a közösségi tudat alakulására. Hogy a youtube-erek, TikTok sztárok és a szociális média különböző más felületein felbukkanó üresfejű divatdiktátorok megnyilvánulásainak útvesztőiben mindenfajta emberi érték és az élet maga is relatívvá vált, csak a botrányos dolgok számítanak igazi hírnek, szinte lehetetlen elválasztani egymástól a helyes és elfogadhatatlan döntéseket, cselekvéseket. Azt az általános jelenséget is pontosan érzékelteti, amikor a forma diktál a tartalom helyett, amikor sokkal fontosabbá válik egy esemény tálalása, kontextusa, mint maga az esemény. És hogy manapság a gyilkosságok híre is csupán ideig-óráig tartó szenzáció, mert közömbössé váltunk a halál iránt.

„Azért szeretem a Chicagot, mert nagyon sok rétege van. A gyorsan felfuttatott, majd ugyanígy a süllyesztőbe kerülő celebek világa, a „pénzzel és befolyással minden elintézhető” jelensége, a média által folytatott manipuláció és az ember befolyásolhatósága csak néhány ezek közül a rétegek közül. Úgy gondolom, hogy a Chicago a musical műfajának egyik kiemelkedő darabja, mert azért ne feledjük, hogy egy zeneileg is nagyon jól megírt műről van szó” – nyilatkozta Puskás Zoltán az előadásról, hozzátéve, hogy a partitúra miatt ez nem ad akkora szabadságot a színésznek, mint a prózai színház, a zene miatt a koreográfiának is feszesnek kell lennie, a ritmus adott.

„Én mindig színészközpontú előadásokat rendezek, az a fajta rendezői színház, amelyben a színész csupán végrehajtó, nem áll közel hozzám” – mondta még a rendező, aki színész szakot végzett az Újvidéki Színművészeti Akadémián, de bevallása szerint színészként nem tudott kiteljesedni, valahogy mindig kívülről tekintett a produkciókra, amelyekben játszott. „Merőben újat nem tudunk mondani már a partitúra miatt sem, de igyekszünk maibbá tenni a történetet. Több konferanszié van az előadásban, akik amolyan játékmesterekként irányítják az eseményeket. Bábok vagyunk, akiket gonosz hatalmak irányítanak – sugalljuk ezáltal. Ezenkívül a mozgóképek is szokatlanok lehetnek, melyek által az életünk nyilvánossága, kirakat jellege jelenik meg, hisz lassan már nincs magánéletünk, intimitásunk” – árulta el még a készülő új produkcióról Puskás Zoltán.