Benedek Huszár János polgármesteren, Szakács László alpolgármesteren, Gál Károly parlamenti képviselőn és egyes tanácsosokon kívül mintegy húsz baróti lakos tanúsított érdeklődést a csütörtök estére meghirdetett lakossági fórum iránt „az ezer sebből vérző kisvárosban”, amiként maga az elöljáró jellemezte a települést néhány nappal korábban közzétett szolgálati bejegyzésében. Így aztán a városi művelődési ház kistermében zajló beszélgetés inkább az eszmefuttatás jellegét öltötte magára.
A jelenlévők többek között azt taglalták hosszasabban, hogy mindenekelőtt meg kellene végre határozni, kik a barótiak, valójában mit akarnak, hol a helyük a világban, a megyében és így tovább. Abban a megyében, mely – Simon Attila vállalkozó megállapítása szerint – mostohagyermekként bánik Baróttal, márpedig anyagi támogatás hiányában a fiatalok elmennek a városból, vetítette előre a sötét jövőképet. Benedek Huszár János polgármester ezzel szemben derűlátó hangnemet ütött meg, és szavai alapján joggal. Mint mondta, a barótiaknak bízniuk kell abban, hogy 2024-ben több útszakasz is megújul a városban, például a Szabadság utca Olasztelek irányába, a Baróti Szabó Dávid vagy a sokat emlegetett Petőfi utca, ugyanakkor jövőben végre átadják az új iskolaépületet is, és nem maradnak el a kórházépület fejlesztésének munkálatai sem.
Iskola, kórház, infrastruktúra – ezt a hármat emelte ki a tennivalók tömkelegéből, melyek alatt már-már összeroppanni látszik a város, de mely fejlesztési irányvonallal nagyjából egyetértettek az utána röviden felszólaló tanácstagok is. Felvetettek azonban még néhány gondot. Asztalos Attila például a közbiztonság állapotát ecsetelte, és többen helyeselték, hogy Baróton is meg kellene alakítani a helyi rendőrséget. Kiemelték, bár a helyi tanács munkáját az egyetértés jellemzi, egymás között sokat vitáznak, megtárgyalják a dolgokat, de a tanácsüléseken, amelyek nyilvánosak, már a letisztázott határozattervezetekről szavaznak, ott már nincs, amiről vitatkozni.
Gál Károly szerint Barótnak annyi a gondja, hogy nemcsak egy parlamenti képviselőre, hanem egyenesen külön miniszterelnökre lenne szüksége Bukarestben azok orvoslásához, de még így sem biztos, hogy elő tudnák teremteni a fejlesztésekhez szükséges pénzt. „Van remény a jobbra, de össze kell szednünk a gondolatainkat, és meg kell határoznunk a prioritásainkat” – összegzett.
A prioritásokat illetően többféle álláspont körvonalazódott. Míg néhány évvel ezelőtt Barótot és Erdővidéket a majdani virágzó turizmus bölcsőjeként emlegették, a csütörtök esti fórumon többen is azt hangoztatták, azt már nincs, amiért erőltetni, a vidéket csak az ipar fejlesztése, a munkahelyek létesítése mentheti meg. Több vélemény is elhangzott a város helyzetéről, lakóinak gondolkodásmódjáról, és ez utóbbihoz kapcsolódik a végszónak is beillő javaslat, miszerint elsősorban „mentalitásváltásra, az önmagunkkal való szembenézésre” van szükség ahhoz, hogy az egyről a kettőre lehessen lépni. És ez nemcsak Erdővidékre érvényes!
Gál Károly parlamenti képviselő szerint Barótnak talán még egy külön miniszterelnök sem lenne elég minden gondja orvoslásához.
A helyi tanács ülései végletekig kiüresítettek, ez vitathatatlan. B.H János mellett az EMSZ-es és RMDSZ-es tanácsosok bólogató Jánosok, akik mindent megszavaznak. Érdemi vita, párbeszéd, véleményütköztetés nincs. De nem azért kezdte Polgármester Úr közvetíteni a tanácsüléseket, hogy lássa a közép, ami rá tartozik?! Hogy lássák és hallják az őket érintő vitákat?!
Elkeserítő! Az van, hogy Barót jövőjéről háttéralkukon, elfüggönyzött tárgyalásokon döntenek meg nem választott pártelnökök és a frakcióvezetők. Akár egy titkos társaság. (Vö. szabadkőművesség)
Ha a helyi tanácsot kiüresíti, vitamentesíti, és átteszi a vitákat az elfüggönyzött irodájába, semmivel sem lesz jobb a helyzet, mintha a vita a tanácsteremben folyna. De cserében diktatórikusabb hangulatú és kommunizmusra, párttitkárosra sokkal hasonlóbb lesz a rendszer.