Volt!!Szep volt! Mindaddig amig ki nem turta a DIKTATOR!!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az eseményen a szerző mellett jelen volt Mihálycsa Szilveszter népművelő, az egykori tánccsoport vezetője és Szabó Anna-Mária néptáncos, a kötet ötletgazdája is.
A jelenlévőket Szántó Éva, a nyugdíjasklub igazgatója köszöntötte, majd átadta a szót Péter Sándornak, aki a kézdivásárhelyi néptánccsoport működésének éveit elevenítette fel. Mint mondta: a tánccsoport nem egyszerű kultúrcsoport volt, hanem magatartásformáló hatása is volt. „Azok közül, akik akkor táncoltak, énekeltek, zenéltek, sokan Kézdivásárhely meghatározó polgárai lettek” – fogalmazott Péter Sándor, hozzátéve, hogy akkoriban a város lakói körében nagy tisztelet övezte a táncosokat.
A szerző elmondta, hogy Kézdivásárhely számára különleges hely. „Mindig csodáltam nemcsak azt, hogy szinte egy zárt közösség Sepsiszékhez viszonyítva, de valahogy mintha másabbak, kiválóbbak, törekvőbbek lennének az itteni emberek” – vélekedett. Felidézte, miután Mihálycsa Szilveszter felvetette neki, hogy elevenítsék fel az akkori időszakot, Kézdivásárhelyre utazott, elbeszélgetett néhány egykori táncossal, majd közösen nekiláttak a kötet összeállításának, e gyűjtőmunka nyomán született meg végül a kiadvány.
Péter Sándor kiemelte, hogy Mihálycsa a bálványosi legendából egy eposz-szerű történetet készített a székelyek megkeresztelkedéséről, és hangot adott azon véleményének, hogy az egykori előadást érdemes lenne könnyűzenei elemekkel kiegészítve, modern köntösben is színpadra vinni, hasonlóan az István a király rockoperához. „Miért ne lehetne a székely mesékből, népdalokból, táncokból, balladákból felépíteni egy olyan nagyméretű művet, amely a székelység kereszténységbe való belépését mutatná meg?” – vetette fel.
Mihálycsa Szilveszter felidézte: annak idején a bemutató helyszínéül szolgáló teremben zajlottak a néptánccsoport próbái, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet létrejöttéhez. Elmondta, hogy a kézdivásárhelyi tánccsoport egy vetélkedőn való részvétel céljából jött létre 1965-ben és 1972-ig működött. Az általuk színpadra vitt Bálványosi legenda című előadás a Bálványosi néptáncfesztiválra készült és több mint negyven előadást élt meg. „Legnagyobb sikerünket a bukaresti országos kultúrverseny döntőjén arattuk, ahol a közönség óriási tapssal díjazta a műsort” – emlékezett vissza a tánccsoport egykori vezetője.
Az eseményt Préda Barna néprajkutató hegedűjátéka színesítette. A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Volt!!Szep volt! Mindaddig amig ki nem turta a DIKTATOR!!
az alapok a denes bacsi tancosai valanak….