Felcsigázzák a gombászokat az esős, enyhe tavaszi napok

A tél elmúltával a gombászok türelmetlenül kutatják az első gombákat, még ha csak azért is, hogy nyugtázhassák, egyre több van belőlük -asztalra ugyanis még nem nagyon kerülnek. Kora tavasszal, márciusban-áprilisban ehető gombát találni ugyanis még nem sok esély van, de az erdőjárás akkor is élmény, stressz- és depresszióoldó – állította Farkas János, a László Kálmán Gombászegyesület legutóbbi rendezvényén. Persze a megjelentek jó adag tudást is hazavihettek a város környéki gombákról.

 A Székely Nemzeti Múzeumban megtartott csütörtöki előadás középpontjában a tavaszi városi gombák voltak, melyek specialistájává lépett elő Farkas János is, aki saját bevallása szerint tíz éve van jelen a gombászegyesület rendezvényein, egy éve már tagként, sőt reménybeli gomba-szakellenőrként. Előkészületben van egy, a sepsiszentgyörgyi gombákról szóló könyve is, melyet tíz éves kutatás, terepjárás előzött meg. Úgy néz ki, az amatőr, tudásukat gyarapítani óhajtó gombászok is egyre többen vannak, hiszen megtelt a múzeumbeli Bartók-terem az érdeklődőkkel.

A tavasz a türelmetlenség jegyében indul, de a természet márciusban-áprilisban még viszonylag szűkmarkú a gombászokkal. Márciusban ehető gombát találni alig van remény, áprilisban sem kell nagy kosárral elindulni, jó, ha egy tojásrántottára való adag összejön a természetjárónak, mondta Farkas János. És hogy a némiképp lehangoló állítást ellensúlyozza, kijelentette, kárpótolja az embert a sok-sok virág, hiszen nyílik a hóvirág, a hunyor, a kakasmandikó, az ibolya, a csillagvirág, májvirág, kankalin, kökörcsin, salátaboglárka. Ugyanakkor a város környéki erdők, az Olt partja, de még az Erzsébet-park is a gombák sok színével és formájával kényeztetheti el a természet ajándékaira nyitott nézelődőt: az apró, alig 1 cm-es rejtőzködő kis csészegombáktól a fa törzsén világító sárga gévagombáig sok mindenben gyönyörködhetünk.

Tavasz elején a kicsi gomba is értékes, amilyen a lucos tobozfülőke: az apró gomba a luc lehullott tobozán nő, ehető, vékony húsa kellemes illatú és ízű. Ikertestvére, az enyhe tobozfülőke, a fekete- és erdei fenyő tobozán terem, nedves tavaszokon sokszor megtalálható az Őrkő környéki erdőkben vagy a Rétyi nyírben is. A ráncos tintagomba már testesebb, és bár fogyasztható, koprintartalma miatt kerülni kell, hogy sörrel vagy borral öblítse le az ember a jó gombás ételt: az említett vegyület gátolja az alkohol lebomlását, az acetaldehid pedig a szervezetben felhalmozódva pirulást, remegést, émelygést okozhat.

A gomba erős pajzs a betegségek ellen

A pennsylvaniai állami egyetem kutatása szerint napi 18 gramm gomba (egy közepes példány) elfogyasztása 45 %-kal csökkenti a rák kialakulásának esélyét. Minden ehető gomba gazdag antioxidánsokban, ásványi anyagokban és vitaminokban – világosította fel közönségét Farkas János, de más, ritkább gyógyhatásokra is ráirányította hallgatósága figyelmét. Így például a kormos mirigygomba, mely vékony hártyává tud összeszáradni, melatonint tartalmaz, melyet a kozmetikában és a gyógyászatban is használnak.

A város környékén főleg fűzeken előforduló sárga gévagomba fiatalon ehető, később húsa megkeményedik. Csersavtartalma miatt kezdetben óvatosan kell fogyasztani, mert allergiát okozhat. A likacsosgombafélék közé tartozó, fán élő pisztricgombáknak szintén csak fiatal példányait érdemes gyűjteni. Velük ellentétben a barna csengettyűgomba húsa erőteljesen retekszagú és ízű, tehát nem érdemes kosárba szedni, míg az erdőszéleken, vízpartokon, tisztáson termő fehér porhanyósgomba ehető, és még csábítóan széles, 10 cm-es kalapja is lehet, de annyira törékeny, hogy szinte szállíthatatlan.

Azonban ha valakinek gomba kell, akkor a galagonya- és kökénybokrok virágzásakor már felfedezheti a bokrok alá húzódó tövisaljagombát. Nem adja magát könnyen, csak a nagyon elkötelezett gombászok harcolnak meg értük a tüskékkel.

Egyik legfinomabb tavaszi gomba a gyapjas tintagomba: csak fiatalon fogyasztható, míg lemezei fehérek, ellenben még a borral sem veszik össze. Leszedés után nagyon hamar el kell készíteni, mert pár órán belül megbarnul és elfolyósodik. Érdemes még szót ejteni a nagyspórás csiperkéről, amely ugyan csábítóan nagyra tud megnőni, akár 30-40 cm is lehet a kalapja, ráadásul finom, ehető gomba, azonban hajlamos magába gyűjteni a talajból a nehézfémeket, még a tisztának tűnő helyeken is. Ezért csak keverékgombaként biztonságos fogyasztani.

Mindent összevetve, Farkas János ajánlása szerint a városban a gombákat inkább termőhelyükön kell hagyni: egyrészt, mert a városi környezet szennyezett, másrészt azért, hogy szépségükkel gyönyörködtessék a természetben nyitott szemmel járó embert.

Kucsmagomba – a gombászók netovábbja 

Tavasszal teremnek a csészegombák rendjébe tartozó kucsmagombák is, lelőhelyeiknek titkát azonban megtartják maguknak a tapasztalt gombászok, illetve egy jó kapcsolat jele, ha megosztják bárkivel is. Szedéséhez hozzá kell szokjon a szem, és az avart is fel kell túrni. Nem túl gyakori, de nagyon finom gombafajról van szó (igaz, csak előfőzés után fogyasztható) mellyel találkozni azonban Farkas Jánosnak sem volt sok alkalma, ezért Zsigmond Győző, az egyesületi elnök vette át a szót az előadótól.

Erről a gombáról mondják, hogy „amikor kicsi, nagy, amikor nagy, kicsi,” – mondta az előadó, mert fiatalon kicsi a szára, nagy a kalapja. Ekkor jól tölthető, idősebb korában azonban szára megnyúlik, kalapja összezsugorodik.

Zsigmond Győző bemutatta a legfinomabbnak tartott cseh kucsmagombát, a védendő sima kucsmagombát, melyért igen sokszor meg kell tépetnie magát az embernek, mert szeret a csipkebokrok közepén teremni. A hegyes kucsmagomba fenyvesekben is nő (például Csíkszereda környékén), Csicsóból mázsaszámra exportálják Olaszországba – hallhattuk. Az ízletes kucsmagomba ligetes helyeken, a város szélén is előfordul. Nagyobb termetű több rokonánál.

Az óriásbarna és a vörösbarna papsapkagomba is hasonlít a kucsmagombákhoz, de nem szabad belőlük sokat enni, a bennük levő méreg halmozódva nagy bajt okozhat, a redős papsapkagombát pedig azért kell ismerni, mert súlyosan mérgező, de küllemében hasonlít a kucsmagombákra. Viszont kettévágva a papsapkáknál több rekesz figyelhető meg, a kucsmáknál pedig egyetlen üreg. 

Végül az est zárásaként a 25 éves egyesület  2000-beli és tavalyi rendezvényeiről is levetítettek néhány kedvhozó kisfilmet, hiszen Szentgyörgyön stabil gombász közösség kovácsolódott össze, melyhez csatlakozni mindig van lehetőség.

Fotó: Farkas János