Kamu legendák rovata hangzott el
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
1420-ban a fák kétszer virágoztak és termettek gyümölcsöt, a gabonának április 17-én pedig már kifejlett kalásza volt, és a cseresznye is kezdett érni. A fentebb említett 1549. évben, április 7-én Erdélyben nemcsak „rettenetes” napfogyatkozás ijesztgette a jónépet, hanem „oly hatalmas hőség következett, hogy sok folyó és kutak kiszáradtak, egyes helyeken az erdőket is megtámadta, s azok leégtek.” Jó néhány évvel később, 1563. ápr. 23-án „az összes szőlők és gyümölcsfák lefagytak” egész Erdélyben, míg 1608. április 1-jén „egy rőfnyi magas hó hullott” Brassóban. Egy erdélyi rőf pedig 1 singet, azaz 62 centit jelent!
1610-ben „a decemberben a Barcaságban leesett hó majdnem húsvétig (április 11.) megmaradt. Emiatt majdnem mindenféle vad a hegyekből és az erdőkből lejött a hegyek alján levő városokba; kutya és csapda nélkül lehetett szarvast és dámvadat fogni.”
Fél évszázaddal később is hasonló állapotokat találunk, 1660. április 20-án „a szőlő egész Erdélyben elfagyott, és így az óbor igen drága lett”, 1668. április 2-án pedig havazni kezdett, és húsvét hétfőjén már majdnem térdig érő hó volt, amely 9 napig megmaradt. De ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ekkor éppen kis jégkorszak közepén vagyunk, amelyet a 14. és a 19. század közé szoktak betájolni, de különösen 1550 és 1740 között fordult hidegre az európai időjárás. Ennek megfelelően 1693. április 15-én is „volt rút, alkalmatlan, havas eső nagy széllel együtt, meg is fagyván az föld” a háromszéki Nagyajta környékén. 1724. április 15-én is „kiadósan havazott, ami azonban nem ártott, mert a hónap vége felé gazdagon jelentkeztek a kalászok”, legalábbis Nagyenyed környékén.
1725-ben úgyszintén „szár középig érő hó volt” Háromszéken, 1731. április 28-án pedig Brassóban „napkeltekor vörös, vérszinü eső volt, a felfogott víz is megtartotta szinét, sőt a falakon is látszott a vörösség.” Hogy ez mi lehetett, arról csak sejtéseink lehetnek, csak abban lehetünk biztosak, hogy vegyi szennyeződés nem okozhatta, mint történt az például 2018-ban Szibériában, ahol egy kohászati üzem udvaráról kapott fel a szél jelentős mennyiségű vasoxidot. Háromszáz évvel ezelőtt talán homok- vagy vízfelszínről származó zöld mikroalgák okozhatták a csapadék elszíneződését.
Az 1779. évi rendkívül száraz és fagyos tél után még szárazabb nyár következett, ami azt eredményezte, hogy „mindjárt 1780-ikban tavasszal éhen majd elveszett a nép, mert felénél többnek egy szem gabonája sem volt.” A következő esztendő sem hozott sok jót, hiszen a „szeles időjárás a magasabb helyekről elhordta a homokos földet, a vetés szabadon maradt, a völgyekben pedig azokat elboritotta.”
Az 1785. évi április időjárásra vonatkozólag nincs közvetlenül Székelyföldre vonatkozó adatunk, de Nagyváradon „ezen a tavaszon oly sokáig tartó tél volt, hogy ilyenre senki sem emlékezik, mely miatt a takarmány elfogyván, a marhák éhen vesztek, vagy a házak fedelével (szalma, zsúp, nád) tápláltattak.” Ráadásul a „hirtelen olvadás miatt a Maros kilépett a medréből, Arad városát 6-án és 7-én öntötte el a víz, az ablakokon is befolyt, az emberek a padláson kerestek menedéket, 8-án az ár a város feletti gátat és a nagy töltéseket áttörte, s nagy zúgással a város egyéb részeit is elöntötte: kik az éjjeli rivadásban bátorságosabb Bárkákra nem találhattak, nyergeletlen házak tetejére… ülének.” Nagyszebenben „ebben a hónapban még mindig tartós a havazás és az eső. Nagy olvadás következtében a Szeben-patak is kiáradt (…) Kétszer elérte a város kapuit. Az országutak nehezen járhatók, az állatok kidőlnek, a posta 2 teljes napot késik.”
1804 áprilisában olyan „egyharmad napos förgeteg” tombolt, hogy „bornyúk, bárányok eldöglöttek, de számos barom (ha csak az akkoron kiáradott vizekbe nem fúlt) nem igen veszett el… ember fagyásról pedig semmit nem hallottunk.” A következő évben „kellemes meleg időjárás” vezette be a hónapot, „majd az újabb tartós erős hideg, a hirtelen időjárás-változás sok ember betegségét, majd halálát okozta.”
1809. április 19-én „hallatlan áradások öntötték el mindazon tájokat, mellyek a Maros, Fehér és Fekete-Kőrös mellett fekszenek. Ezen hirtelen való vizözön sik helyeken a lakosoknak marháit elsodorta, az utakat pedig annyira elboritotta, hogy a gyakori helyekben és városokba elzáratott a bémenetel.”
1810-ben ismét hideg és hó jellemezte az április időjárást: „úgy látszik, hogy téli hónapjainknak minden keserüségüket április akarta kipótolni, mert azon kivül, hogy csak nem minden napjaiban ujra meg ujra fejéritvén hóval a szomszéd havasokat, füttő kemenczéinket ujra melegittetni parantsolta, a csiki atyafiakat derekasan meg is szánkáztatta, több napokig tartó vastag hóval szórván bé előttök tartományainkat” – így a krónikás. De két évvel később is hasonló kép fogad ezen a vidéken, sőt „… egész Székely Országunk április 6-ikától fogva térdig érő hó alatt didereg.”
1814-ben aztán ismét a gazdák itták meg a levét április szeszélyének, hiszen Erdélyben „április 30-án az északos helyeken is meggy-, szilva-, alma-, körtvélyfák kivirágozva voltak, mikor reggeli 6 óra tájban egy tsendes havazás kezdődött, mely 2 nap tsaknem minden szünet nélkül esvén marháinkat üres jászlaikra a’ legelőről békergette, szárba indult gabonáinkat a’ földre tsépelte.”
1879-ben három hónapra jutó csapadékmennyiség hullott le áprilisban, 1929-ben a hideget többszöri havazás tetőzte, 1934-ben a hónap végén már fürödni lehetett a folyókban. 1949-ből is kánikulát jegyeztek fel, 1955-ben pedig a virágzó gyümölcsfákat belepte a hó. 1995-ben ismét hideg, szeles, télies hónapnak bizonyult április, 1996-ban egyes helyeken méteres hó borította a földeket, Brassó környékén például hét napon át. Ugye igaza van a csízió tanácsának, miszerint „senki áprilisi szemmel ne tekintsen felebarátjára!” – azaz ne szeszélyeskedjen!
1884 óta, amit a romániai meteorológiai szolgálat kezdetének tekintenek, 1940. április 1., 3., 4., 8.,15. számítanak negyedik hónap leghidegebb (mínusz 26 Celsius-fok) napjainak; igaz, ezt az Omu-csúcson mérték. A legmagasabb hőmérsékletet, 35,5 °C-ot 1985. április 10-én az olténiai, Duna-parti Bechetnél rögzítették, ahol egyébként 2020-ban és 2022-ben majdnem mínusz 5 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála – csakhogy kissé csillapítsuk az ún. „globális felmelegedés” keltette pánikot.
Leghidegebb áprilisok az 1961–2019-es időszakban: 5,1 °C átlag 1997-ben, 6,3 °C 1965-ben, 6,7 °C 1982-ben. Legmagasabb havi hőmérsékleti átlagok: 14,1 °C 2018-ban, 12,1 °C 2016-ban, 11,9 °C 2000-ben.
Erdélyi városok legalacsonyabb és legmagasabb áprilisi hőmérsékletei:
* Marosvásárhely –7,5 °C (1929), illetve 32,5 °C (1934)
* Kolozsvár –8,4 °C (1923), illetve 30,2 °C (1926 és 1950)
* Szatmárnémeti –6,4 °C (1954), illetve 30,8 °C (2012)
* az Omu-csúcson: –26 °C (1940), illetve 12,8 °C (1986).
A legtöbb csapadék 24 óra alatt a Szeben megyei Păltiniș sízőhelyen hullott 1933. április 24-én: 110,4 liter négyzetméterenként. A legmagasabb csapadékátlagot a következő években jegyzeték: 1997-ben 88 liter, 2014-ben 84,6 liter, 1977-ben 79,5 liter négyzetméterenként. A legszárazabb áprilisok: 2020-ban 11,1 liter csapadékátlag, 2007-ben 14,9 liter, 1968-ban 17,5 liter négyzetméterenként.
Ami elődeink ez irányú tapasztalatait illeti, nem minden tekintetben találunk összhangot. Van, ahol nem szerették az április havat, mondván, „a hó és a fagy nyárra kevés takarmányt hagy”, illetve „[április közepén] mezőn ha víz nem apad, földnek haszna elmarad”; máshol meg úgy tartották, „április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves”. Ezt még olyan bölcseletekkel egészíthetjük ki, mint
Egy 1855-ös kalendáriumban meg ezeket találtuk: „Az áprili hó a rétekre jó. Az áprili eső nagy istenáldás. Ha ápril szép és tiszta, május zordonabb lesz. Ha ápril végén a fák jól virágoznak, sok gyümölcs lesz.”
„Ha erősen süt Vince napja, szőlőt nyara felhizlalja” – okoskodtak nagyapáink, bár jó borszőlő kevés helyen termett Székelyföldön. Meggy és cseresznye viszont annál inkább, és ezeknek a Herman-napi (április 7.) csepergés tett jót. A pereszkét és a kucsmagombát április ajándékának tekintették, és időjárást is jósoltak belőle: „ha elaszott, májeső lesz, de ha kövér, aszályt jelez.”
Azt is számon tartották, hogy ahány nappal megszólal Szent György előtt a béka, annyival hallgat utána (hűvösre fordul az idő), és „ha eső nincs György nap előtt, sár lepi be a legelőt.” Ha pedig Márk napján pacsirta, fürj vagy béka szól a búzából, az jó termést ígér, de ugyanakkor köd, sok jégeső, vihar várható. Az is Szent Györgyhöz kapcsolódik, hogy ha napján a rozs oly magas, hogy a varjú elrejtheti magát benne, jó gabonatermő esztendőnek nézünk elébe.
A hónap utolsóelőtti, Sienai Szent Katalinnak dedikált napját is érdemes figyelni, mert ha jó idő van, akkor egész nyáron arra lehet számítani, és megfordítva. Amennyiben a következő éjszakán esik az eső, nagy termés lesz; ha hideg, esetleg éjszakai fagy lenne, mindenből gyenge termés várható. Viszont a fagynak is megvan a haszna a kár mellett, mert elpusztítja a kártékony bogarakat!
Aztán hogy ezeket a régi bölcseleteket mennyire lehet komolyan venni, azt rábízzuk ki-ki személyes tapasztalatára. Az 1575-ös csízió áprilisra vonatkozó javaslata viszont nem képezheti vita tárgyát:
Egy diófa alatt én elnyugszom,
Ebéd után egyet jól aluszom.
A Mediant mostan én vágatom,
Egészségemre vagyon nagy gondom.
1.: a bolondok napja
2.: az autizmus világnapja
3.: az afrikai kultúra újjászületésének napja
5.: a kassai kormányprogram emléknapja,
a szlovákiai magyarok nemzeti gyásznapja
7.: az egészség világnapja; biztonságos anyaságért világnap; füstmentes világnap
8.: roma világnap; az emberszeretet világnapja
10.: magyar nemzeti rákellenes nap
11.: a magyar költészet napja; a Parkinson-kór világnapja
12.: az űrhajózás világnapja
14.: könyvtárosok világnapja
18.: műemlékvédelmi világnap; rádióamatőr-világnap
20.: a csillagászat napja (tavasz)
22.: a Föld napja; nemzetközi párnacsata-nap
24.: a magyar rendőrség napja; a kísérleti állatok világnapja
27.: a vakvezető kutyák világnapja
28.: a munkabalesetben meghaltak és megsérültek nemzetközi napja
29.: nemzetközi táncnap
30.: a méhek napja Magyarországon
Fotó: Kocsis Károly
Kamu legendák rovata hangzott el
Kovászna megye még nem sivatag. De a változás minden előjele megérkezett, akkor is, ha az illetékesek hümmögnek és halogatnak. A kárnak még nálunk sincs gazdája.
1990-ben április 30-május 1 éjszaka 25 cm-es hó hullott Bálványoson.