Néhány gondolat Tátához – búcsúzik a Székely Mikó Kollégium Népi Együttese

Reggel hatkor nem veszed kezedbe a tollat, nem írsz nekrológot… Keddenként nem halljuk többet a mozikritikáidat, hangodat a rádióban. Nem adsz interjúkat se… Nem írod a cikkeket az újságoknak. Nem messengerezünk. Nem facebookozunk. Nem telefonálunk. Nem osztunk meg információkat az együttestagokról, művészekről, színészekről, politikusokról, tanárokról, barátokról, terveidről… Nem örvendünk többet együtt miniszilveszterkor egymásnak. Nem kacagunk a jó humorú vicceiden. Csak búcsúzunk. Ki ahogy tud. Elegánsan elmentél. Ahogy mindig is éltél… Legyen könnyed az utad! Köszönünk minden szép emléket, törődést, szakmai szigort és vagányságot. Köszönjük a sok igazolt óránkat, köszönjük, hogy tartalommal töltötted meg fiatal életünket. Abban az időben, amikor keveset lehetett cselekedni, Te bátran és sok mindent tettél. Főleg azért is, hogy élhetővé tegyed a szürke mindennapokat, és taníts, mutass példát és lehetőségeket. Köszönjük, hogy Berci Bácsival annyi kiszállásra elvittél, annyi életre szóló barátságot kötöttünk ilyenkor, annyi tévéfelvételen részt vettünk. Általad is mélyebben megismertük a népzene vidámságát-szomorúságát, a komolyzene világát, operát, operettet. Titkon rászoktattál nemzedékeket a koncertre járásra, minőségi zenehallgatásra, információkat kaptunk a nagyvilági trendekről, kinyitottad a szemünket, a fülünket, hogy nyitott szemmel járjunk a világban. Küzdöttél utolsó percig erős hittel, példamutatással, élni- és tenni akarással. A szívünkbe zártunk örökre. Isten veled, drága Tátánk! Nyugodjál békében. Őszinte részvétünk a szeretteidnek.

Márton-Lichtfusz Katalin