Itt bármi történik, csak jó lehet – hetedhét országból visszajárnak a zabolai cigányfolklórtáborba

A napokban zajlik a zabolai Csipkésben a nagy hagyománnyal bíró cigányfolklór-tábor, melynek korábban két évtizedig Kommandó adott otthont. A Háromszék Táncszínház korábbi igazgatója, néhai Deák Gyula által 1999-ben alapított rendezvény idén jubilál, 25. évfordulóját ünnepeli, tehát kiállta az idő próbáját. Mint a résztvevőkkel folytatott beszélgetésből kiderül, olyan értékeket hordoz, olyan vonzerővel bír, amely a világ számos szegletéből évről-évre idevonzza a népzenei hagyományok iránt érdeklődőket.

Az augusztus 28-ától vasárnapig zajló cigányfolklórtábor főszervezője, Tőkés Zsolt, aki a sepsiszentgyörgyi Kincskeresők Néptáncegyüttes vezetője is, három éve vette át a stafétát Deák Gyulától, miután korábban 2001-től fogva sok évig résztvevője, majd oktatója is volt a tábornak.

„Láttam, hogy működik, látom az értékeit: lehetőséget teremt betekinteni a cigányság életmódjába, alkalmat jelent a különböző kultúrájú és etnikumú emberek találkozására. Ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy a cigányság köréből kiemeljük és felmutassuk azokat, aki saját közösségük számára például tudnak szolgálni” – mondja főszervező, hozzátéve, hogy ez már a táncukon is látszik, mert „kinek milyen a tánca, olyan ember.”

A július 28-ától vasárnapig zajló táborban délelőtt őrkői és szászcsávási cigánytáncot, énekeket oktatnak, a marosvásárhelyi Pergő banda és a szászcsávási zenekarok szolgáltatják a talpalávalót. „Az a célunk, hogy minél sokszínűbb legyen a felhozatal, de főleg háromszéki zenészeket szeretnénk bevonni” – mondja Tőkés Zsolt. „Sajnos, sokan vannak köztük, akik rég nem gyakorolják a zenélést, mert az nem nyújt nekik megélhetést és ezét elmennek külföldre dolgozni. Így aztán néha azon is múlik, ki van éppen itthon a megkeresettek közül. Ez a tábor számukra is egy lehetőség” – ecsetelte az egykori zenészek helyzetét a főszervező.

Az őrkői táncot Orza Călin és Demeter Erika, a szászcsávásit Tőkés Csaba Zsolt és Tőkés Edit tanítják, de jelen van sok cigány adatközlő is. A délelőtti fáradságot a délutáni kötetlenebb tevékenységek, előadások, kirándulás, filmvetítések során pihenhetik ki a résztvevők.

A szerdai nap volt a tábor csúcspontja, amikor kis fénykép-kiállítással (ha valaki felfedezte magát valamely régi fotón, akár haza is vihette emlékül azt), filmvetítéssel és nem akármilyen koncerttel adták meg a módját a jubileum megünneplésének: Papp István Gáza a kolozsvári táncházmozgalom alapembere, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarvezető prímása a sepsiszentgyörgyi Heveder együttessel és a szászcsávásiakkal együtt lépett fel.

Az esti koncerten – mint általában – láb nem maradt mozdulatlan. Az azt követő táncház – ez sem kivételes módon – hajnalig tartott. Vasárnap este gálaműsorral zárul a cigányfolklórtábor, és ez is különleges, mert a résztvevők is alkalmat kapnak arra, hogy egy kis produkcióval színpadra álljanak.

Idén mintegy 60 személy jelentkezett be a táborba, előadókkal együtt mintegy 80 főre rúg a résztvevők száma. A többségben levő erdélyiek és magyarországiak mellett van Hollandiából, Franciaországból, az Egyesült Államokból visszajáró néptáncos, de korábban Ausztráliából, Japánból, Belgiumból, összesen 16 országból regisztráltak érdeklődőket. 

Visz a hév

Soproni Ági budapesti születésű, jelenleg egy Angliában él és ott tagja egy magyar néptáncegyüttesnek, amelyben cigánytáncokat is tanul. Már harmadjára jelentkezett be, egyik kedves táncostársa ajánlására. „Megfogott a hangulat, jó újratalálkozni évről évre a régiekkel” – mondja.

Nagyon jó hangulatban vannak a lányok, akiket megszólítok: Márti, Dóra és Evelin. Ők Pest megyeiek, és most barátságuk egyéves jubileumát is ünneplik. Tavaly ilyenkor ismerkedtek meg, amikor Márti annyira lelkesen mesélt zabolai a cigányfolklórtáborban megélt tapasztalatokról újonnan megismert szobatársainak – ugyanis épp felvételt nyert a táncművészeti egyetemre – hogy ők már akkor eldöntötték, idén itt lesznek, mert mindhármukat érdekli a cigány kultúra. És lőn.

„Jó emberek, jó zenészek, jó oktatók vannak itt. Itt bármi történik, csak jó lehet” – foglalja össze Bukai Márti, mi hozza ide újra és újra, de aztán kiderül, hogy már édesanyja és nővére is járt a kommandói táborokba, tőlük is kapott egy löketet a sok hallott történet által.

Bennárik Dóra és Pataki Evelin csak azt fájlalják, nem tudnak egyszerre részt venni a szászcsávási és őrkői táncok oktatásán, azok ugyanis párhuzamosan zajlanak. „Minden próbát úgy élünk meg, mintha buliban lennénk. Minden próba egy katarzis, felhevített állapotba kerülünk, ugyanis amit itt kapunk, a régi hagyományos néptáncot, ezt a hangulatot másutt nem találjuk meg” – avattak be élményeikbe.

„Mi Dórival csak hobbiszinten néptáncolunk, de csak egy-két hét van a nyárban, amikor megtehetjük. Ez a tábor sokat ad. Biztos, hogy fáradtabban megyek haza, mint ahogy eljöttem, de ez a sok élmény és töltekezés megéri” – áradozik Evelin.

A 36 éves Oskar Lepoeter tősgyökeres holland, de párbeszédünk magyarul folyik. Mint elmesélte, családjában is vannak népzenészek, nemcsak holland, hanem más nemzetek zenéit és táncait is megtanulta. Nyugat-európaiként őt rendkívül megfogta a magyar és cigány néptánc, főleg a páros táncok, mert azokban a holland (kissé gyerekesnek ítélt) sor- és körtáncokkal ellentétben van tűz, improvizáció, kapcsolódás, humor. Régebben sokat járt Kommandóra, most nagyobb szünet után újra itt van a cigányfolklórtáborban, többek között itt csiszolja magyar nyelvtudását.

Máté Zsolt nagyváradi származású, kalotaszentkirályi felmenői révén már gyerekkorától otthonosan mozog a kalotaszegi táncrendben, később pedig a táncházmozgalom is beszippantotta. Sok éve külföldön él, Genfben alapított magyar néptánccsoportot, de zenél is, brácsán játszik a zenekarban. Harmadjára van a cigányfolklór-táborban, ahonnan hazaviszi tudását a néptánccsoportba.

„Kevesen vagyunk, de nagyon lelkesek” – mondja, és azt jósolja, hogy ha ilyen ütemben nő a magyar népzene népszerűsége, akkor 20 éven belül akár egyenrangú lehet a salsával, vagy tangóval. „Montevideoban, Uruguayban, Braziliában, Chilében Ausztráliában, Argentínában is vannak magyar néptánccsoportok, és nem is mindegyikben van magyar” – meséli.

Igyekszünk a szívnek is adni – mondja Tőkés Zsolt, hiszen csak ez motiválhatja a nem kis felelősséggel és munkával járó táborszervezésre. Tudja, hogy az itt tapasztalható közvetlenség vonzza ide az embereket, mindenki talál magának olyat, ami érdekli és megérinti. Ráadásul a környezet is gyönyörű, a sok zöld üdít és pihentet.

A tábort a Művészeti Népiskola partnerségével és a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával a Pro Cultura Alapítvány szervezi.

Fotó: Tuchiluș Alex