Őszi kikerics, a rétek mérgező szépsége

Az évszak melankóliáját élénk színnel töri meg az őszi kikerics, amelyet már szeptember első heteiben megcsodálhattunk a réteken. A lilában pompázó, szőnyegként elterülő virágok köztudottan mérgezőek, azt viszont kevesebben tudják, milyen népi elnevezések, hagyományok, mítoszok kapcsolódnak hozzá.

Nem csak a természetjárók számára tűnnek fel a lilán tündöklő rétek ebben az időszakban, az őszi kikerics gyakran jelenik meg a vidéki települések határában is. Sokan tartják úgy, hogy a virágok az évszak hírnökei, sőt, többen időjárást is jósolnak a növényekkel: minél több nő belőle, annál hosszabban fog tartani az ősz.

Különleges, népies megnevezések

Az őszi kikerics rendszertani neve a Colchicum autumnale, de vidékenként különbözik a megnevezése. Őszikeként, kutyadöglesztőfűként is ismert, viszont Erdélyben ennél is cifrább nevekkel illették régebben a növényt, amelynek levelei tavasszal, virágai ősszel jelennek meg. Rácz János nyelvész gyűjteményéből kiderül, hogy Kalotaszegen csókahagymának, Gyimesbükkben és a csángó vidékeken varjúhagymának is hívták, utalva az őszi kikerics hagymájára.

A háromszéki Árapatakon csóka-törökbúzaként emlegették, ez a növény tavaszi alakjára vonatkozik. A varjúzászpa szintén a kikerics seregnyi nevének egyike Erdélyben, noha zászpa utótag eredete nem ismert pontosan, ez a növény élettani hatására utal, vagyis arra, hogy mérgező. A kakukk-kendő megnevezés Siklódon és a Mezőségen volt elterjedt. Kriza János guzsalyülőfűként, guzsalyvirágként jegyezte fel. Magyarországon egyébként a varjúkikerics, gólyabors, leánykökörcsin neveket is használták.

Csodaszép, de veszélyes vadvirág

A Colchicum autumnale a görög Kolchis városával van összefüggésben, amely a méregkeverők városa volt a Fekete-tenger keleti partvidékén. Úgy tartják, Médeia, a kolchisi boszorkány használta ezt a növényt mérgei elkészítéséhez. A hitrege szerint az őszi kikerics annak a főzetnek a földre hullott cseppjéből nőtt, amit Médeia a hegyekben kilenc éjszakán át gyűjtött.

A legenda mesebeli történetet sző a növény eredete köré, az viszont igaz: veszélyes, mérgező virágról van szó. Ez alatt értendő, hogy levele, virága, gumója is ártó, a legelő állatok ösztönösen kerülik. A kecskékre, juhokra nem hat a méreganyag, azonban a tejbe átjut, ennél fogva az embert is megmérgezheti a növény, ezt jelzi a hasmenés, hányás, légszomj, súlyos esetekben keringés és légzés leállás. Mérgező hatását a növényben jelenlevő kolhicin alkaloida okozza, amely elsősorban a növény magjában található.

Most van az ideje a gyönyörködésnek

Székelyföld-szerte látni lehet már a vadontermő növényeket, fotóinkon éppen Hilib faluhoz közeli réteken virágzó kikericseket örökítettük meg. Az őszi kikerics augusztustól októberig virágzik, elsősorban a nedves réteken, kaszálókon, legelőkön tűnik fel.

Cikkünkben Rácz János Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában című szótárát, valamint az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság folyóiratában megjelent, Majdik Kornélia kémikus, egyetemi oktató által írt cikket használtuk forrásanyagként.

Érdekességek

Sokan úgy feltételezik, hogy Arany János kései versciklusa, az Őszikék tette közismertté a virág Székelyföldön is elterjedt megnevezését:

Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe „Őszikék”,
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és – csibék.

 A lilában tündöklő őszi kikerics azonban Kányádi Sándor költőnket is megihlette, akinek Őszi réten című költeményének első versszaka így szól:

Őszi réten
lila-fehéren
csak viríts, csak viríts,
menyasszony-ruhás kikerics.

Fotó: Farkas Orsolya