Az is fejet hajtott, akitől az életet nem, de a szabadságot elvette a kommunista hatalom

Ünnepi műsorral tisztelegtek a meghurcoltak előtt az erdővidéki fiatalok, és azok is, akiket nem kell emlékeztetni a kommunizmus sötét éveire. Kelemen Csongor egykori politikai fogoly jelenlétében emlékeztek 1956-ra Baróton .

Szép számban gyűltek össze a megemlékezők Baróton az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulóján. Az erdővidéki városban két helyszínen is ünnepi műsor keretében tisztelegtek a bebörtönzöttek és mártírok előtt: előbb az iskolaudvaron, majd a Petőfi Sándor utcai ’56-os emléktáblánál.

Amíg mások reszkettek, ők bátran mentek előre

A Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum diáktanácsa és nevelőtestülete szervezésében zajlott megemlékezésen benépesült az udvar.

A forradalom élharcosairól, a pesti srácokról, de főleg a négy, Baróton tanult középiskolás fiatalról – Moyses Mártonról, Bíró Benjaminról, Józsa Árpád Csabáról és Kovács Jánosról – az iskola történelem szakos tanára, Soós Kázmér beszélt. Felidézte, hogy a négy ifjú november 8-án indult, hogy csatlakozzanak magyarországi társaikhoz, de közülük csak ketten jutottak át a határon.

Őket 1957-ben ítélték fogságra. Később Moyses Mártont is bebörtönözték, megkínozták és mivel mindez a szabadulása után is kihatott az életére, 1970. februárjában Brassóban, a kommunista párt székháza előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát.

Ma, 68 évvel a forradalom kirobbanása után a líceum udvarán elhelyezett, a négy ifjú nevét őrző márványtáblához, valamint a mártíremlékműhöz helyezték el koszorúikat a megemlékezők. A szabadság értékét hangsúlyozó beszédet mondott Derzsi-Ráduly Kázmér iskolaigazgató, a diákok előadásában elhangzottak Illyés Gyula, Bartis Ferenc, Márai Sándor költeményei, de a Kormorán és Bródy János dala is felcsendült.

Mondd meg nekik – mennyből az angyal

Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét szavalta Kelemen Csongor, homoródoklándi születésű, félig csíkszeredai, félig uzonkafürdői lakos. Csongi bácsi – akivel korábban az uzonkai helyzet kapcsán beszélgettünk – ahogy minden évben, ma is megemlékezett, hiszen annak idején 15 év fogságra ítélték, ebből több mint 5 évet töltött bezárva. Idén nem Csíkszeredában, hanem Baróton idézte fel: voltak idők, amikor a nemzet sorsa bizonytalan, az ember pedig reményvesztett volt.

Csongi bácsi már a Petőfi utcai, ’56-os emlékműnél lépett az egybegyűltek elé. Az ünnepi műsor második felében rajta kívül Benkő Levente történész, újságíró is visszatekintett a múltra, de közben a fiatalokhoz is szólt. Felhívta a figyelmet az egykori Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségére, a sepsiszentgyörgyi „mikós” diákokból verbuválódó Székely Ifjak Társaságára, a csíkszeredai verselő diákokra, a pesti srácokra és minden ifjú forradalmárra, értelmiségire, „akiknek ’56-ban, előtte és utána a szívük a helyén volt.” Kérte a fiatalokat: ne feledjék a múltat, de nyitott tekintettel menjenek előre az életben, és találják meg a jó utat.

A Petőfi utcai emlékműnél zajló eseményen felszólalt továbbá Gál Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki részletesen felidézte az 1956-os történéseket. A zenei műsorról a Gaál Mózes Általános Iskola zenekara, énekes diákjai gondoskodtak, imádságot és áldást Tordai Árpád baróti református lelkipásztor mondott. Koszorút helyeztek el a baróti intézmények képviselői, valamint a Történelmi Vitézi Rend Bardoc-Miklósvárszéki állományának tagjai is.

Fotó: Farkas Orsolya