A fásultság és a feledés ellen küzdve kell őrizni ’56 csillagát

Ha a szerda délelőtti sepsiszentgyörgyi megemlékezéseken még csupán maroknyi ember vett részt, a városi önkormányzat által szervezett esti ünnepségen már közel kétszázan rótták le tiszteletüket az 56-os forradalom hősei előtt.

Az ’56-os emlékparkban a Cantus Firmus Vegyeskar és a férfidalárda által elénekelt Szózattal hangolódtak a tiszteletadásra a megjelentek.

A mikrofonhoz lépő Miklós Zoltán parlamenti képviselő beszédében párhuzamot vont aközött, amit az ’56-os hősök érezhettek – „elegünk van!” – amikor felléptek az önkénnyel és igazságtalansággal szemben, valamint az erdélyi magyarság mai létérzése között. „Ahogy az ’56-os forradalmárok utat és példát mutatva nem törődtek bele abba, hogy egy rendszer megváltoztathatatlan, úgy nekünk sem kell ezt tennünk – üzente a jelenlevőknek a képviselő.

A nemzedékeken át cipelt áldozatok árán kivívott szabadság napja

Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja beszéde előtt felkérte az egybegyűlteket, hogy egyperces csenddel adózzanak a napokban elhunyt nemzetpolitikai államtitkár, Potápi Árpád János emlékének. „Október 23-a a magyar nemzet szívének, lelkének egy darabja, ahol egyszerre lakozik a büszkeség, fájdalom és hit. Büszkeség, mert mertünk harcolni, gyász és fájdalom, a külvilág akkori értetlensége és a megtorlás áldozatai okán, hit a nemzet erejében”  – fogalmazott a konzul.

Török József, a Kovászna Megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke személyesen is megszenvedte az ’56-os forradalom utáni megtorlást. Mint elmondta, az akkori események híre hallatán Erdélyben is megmozdultak a fiatalok, többen a zöldhatáron átszökve igyekeztek Budapestre, csatlakozni az ellenállókhoz. Egyetemi hallgatók szolidaritási akciókat szerveztek, és a szabadságharc vérbefojtása után is szervezeteket alapítottak, hogy ha a forradalom szele elérné Romániát is, készen legyenek a cselekvésre. Ám a hatalom még 10 évvel a forradalom után is elrettentő ítéleteket hozott a résztvevők esetében, a szervezetek felszámolása végett. De „ahol a hősöket nem feledik, ott mindig lesznek újak” – zárta mondandóját Török József.

A közösségben megerősödött szabadságvágy adta a bátorságot ’56 hőseinek

Az emlékparkban szervezett ünnepség utolsó felszólalója Péterfi Ágnes unitárius lelkész volt. „Amikor együtt emlékezünk, imádkozunk, tervezzük a jövendőt, annak mindig ereje van” – állította. Arra kérte a jelenlevőket, akarjanak mindig hinni népük, nemzetük, közösségük jövőjében és ezért tegyenek meg mindent. „Ne legyen bennünk soha lemondás, ne kegyen legyintés, »engem nem érdekel« viszonyulás, de legyen mindig tiszteletadás és emlékezés, hit és kitartás, közösségünk által erő és hajandóság, hit és élni akarás!” – mondta a lelkész.

Az ünnepségen a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai, Fazakas Bálint és Hatos Katalin szavaltak az alkalomhoz illő verseket. A magyar és székely himnusz eléneklése után elhelyezték koszorúikat az ’56-os emlékműnél a város, az RMDSZ, a konzulátus és a civil szerveztek, tanintézmények képviselői, majd a résztvevők fáklyás menettel vonultak át az Erzsébet parkba a kommunista diktatúra áldozatainak emlékére állított kopjafához, ahol a Pro Musica kamarakórus énekelt és Takó István római katolikus plébános mondott áldást.

Fotó: Sepsiszentgyörgy Önkormányzata