November a vízimalmokat is képes jégbilincsbe szorítani

November: nehéz megmondani, főként megjósolni, hogy inkább őszutó vagy télelő, de az is lehet, mindkettő egyszerre. Egyaránt képes napfényes arcát mutatni és jeges hóval meglepni – többek között ez derül ki a régi krónikákat lapozgatva.

Noha a meteorológusok sokáig a normálistól magasabban hőmérsékleti értékeket ígértek novemberre (amit a minap közzétett előrejelzések kissé kétségessé tesznek), minden bizonnyal nem ismétlődik meg az 1538. esztendő időjárása, amikor Szent András havában a fák kivirágoztak. 1597. november 17-én azt jegyezték fel, hogy Erdélyben „ezen a napon volt az első szüret, mert a szőlők és minden gyümölcs érése késett”.

1610 novembere is a szokatlanul melegek közé tartozott, ugyanis a cseresznye másodszor érett be, 1684-ben pedig „olyan üdő járt, hogy tavasznak mondhatta volna az ember”. 1717-ben Prázsmáron vetették papírra: „… András napján, amikor már hó és jég szokott lenni, itt forró volt a föld és füstölgött” – és akkor még javában tartott az európai kis jégkorszak! Enyhébb novemberekből azonban a későbbiek folyamán sem volt hiány, például 1963-ban a hegyekben nyíltak az ibolyák.

Enyészet havára azonban, merthogy így is nevezik még a kalendáriumokban Nyilas, Elmúlás, Őszutó, Disznótor hava, Hullató stb. mellett, általában a hűvösebb időjárás jellemző, nem ritkán hóval nyomatékosítva, és ez így volt a régiségben is. Többek között 1634-ben, amikor „nagy hó esett, és utána elviselhetetlen hideg volt, amilyen csak januárban és februárban szokott lenni.” De ugyanígy 1695 is hideggel, havazásokkal, hófúvásokkal szerepel egyes naplóbejegyzésekben, 1742-ben ez ráadásul rímbe szedve:

Ötödik novembris erőssen havaza,

Szeben táján mégis nagy mennydörgő vala…

Amikor az utak a hótól nem látszottak

1789-ben november végén köszöntött be a szerfelett hideg idő. „A hó mindenfelé igen nagy. Oláhország felé igen nehéz a közlekedés, szekerekkel lehetetlen. A Vöröstoronyi-szoroson túl 30 hadiszekér akadt el a hóban, az emberek beásták magukat a földbe, s jó időn át kenyéren és vízen éltek” – így a krónikás.

1812-ben „eső, hideg szél és köd váltakozott derült napokkal. Nov. 23-án volt az első hó, olyan sűrűn, hogy a levegő egészen elsötétült, s az utak nem látszottak. Ezentul nem volt hó 1813 márcziusáig, hanem január végén igen nagy hidegek. A Maros fenékig befagyott”.

1835-ben Alsó-Fehér megyében már november 3-án „leesett az első hó, s a tartós hideg időben meg is maradt.” 1846-ban Háromszéken „a hóharmatozás, s addig is a nagy szárazság miatt alig vánszorgott malmainkat jégbilincsek közé záró hideg novemberrel kezdődött. Ennek 8-án kevés, 24-én a szánat is megbíró negyedlábnyi vastag havunk lőn; 28-án a déli szél elolvasztá, s malmaink a pityókát már megúnt, s kenyér után esengő családok nagy vigasztalására megindulának.”

És hogy ne csak a kis jégkorszak időszakából szemlézzünk: 1943 novemberében bár Székelyföldön a hőmérséklet időnként –10 fok alá is csúszott, az egész Magyarországon itt sütött legtöbbet nap, Sepsiszentgyörgyön egyenesen 114 órán át. Mifelénk egész hónapban csak 3–4 nap borították felhők az eget, miközben az ország legnagyobb részén 10–15 teljesen napfénymentes napot jegyeztek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének hónapját is inkább hideg idő jellemezte, többször havazott.

Folyóárasztó üstökös

A túl korai havazás, fagy mellett olykor egyéb csapások is sanyargatták az embereket, leginkább áradások. 1569. november 6-án Erdélyben „borzalmas üstökös volt látható, s 14 napig fénylett, majd erre szokatlanul megáradt a Küküllő”. Sajnos, nem tudtam kideríteni, hogy ez mi lehetett, mint ahogy az 1878 novemberében Sepsiszentgyörgyön észlelt „északi fény” forrása is rejtély maradt előttem.  1636-ban „…ebben a hónapban általában Erdélyben és Magyarországon nagy árvizek és vízáradások voltak, a vizek mellett fekvő épületekben, valamint az állatokban nagy károkat tettek.” 1699-ben is „a vizek annyira megáradtak az egész országban, hogy emberemlékezet óta ilyen nagy áradások még nem voltak.”

Nehéz eldönteni, hogy a novemberi árvíz vagy szárazság a rosszabb, minden estre ez utóbbiból is volt részük eleinknek, az olyan kellemetlenségekről nem is beszélve, mint a „nagyon fanyar és savanyú” bor, amivel a sepsiszéki gazdákat „áldotta” meg 1729-ben a természet. Két évvel később „az élelem hiánya miatt az emberek nagy számban vándoroltak ki a Kárpátokon túlra, úgyannyira, hogy sok község lakatlanná vált… Ezenkívül egész Erdélyben marhavész pusztított”, akárcsak 1849 novemberében, amikor „a marhavész járvány sok helyen még mindig oly erős, hogy egyes megyékben a marhákat letaglózzák, s az állatokat tilos az utakon hajtani.”

Sáskák, pestis, egerek

És akkor még nem esett szó a sáskákról, amelyek irtóztató tömege 1731-ben „3 vagy 4 mértföldnyire sok helyen a földet bé boritotta”, 1780-ben pedig igen „elszaporodván az Orbaiszékben… Sok esztendőktől fogva nem történt az, amit most látunk, hogy a bővgabona termő Háromszékről sűrűen mennek szekerek búzáért és tengeriért a Maros és Kis-Küküllő mellyékére.” A sáskák 1784-ben is „roppant nagy mennyiségben ellepték Erdélyt”, míg 1798-ben „csak keveseknek sikerült az őszi vetés, sokaknak az elvetett magot az egerek és madarak pusztitották.”

No és a pestisről se feledkezzünk meg! Ez például 1742-ben „annyira dühöngött, hogy Kolozsvár városával együtt mintegy 130 községet fertőzött már meg, mivel pedig azok, akik a betegséget megkapták, hat, de legfeljebb 12 óra alatt meghaltak, és csak a legritkább esetben érték meg a harmadik napot; ha pedig egy ház megfertőződött, annak lakói csaknem egy szálig kipusztultak: ezért az országgyülést, amelynek munkáját november 15-én kellett volna folytatnia, egészségesebb, alkalmasabb időre kellett halasztani.” 1812-ben is novemberben jelentkezett a fekete halál: „valószínűleg a Felsőtömösön a vesztegzár épületén dolgozott kőmüves hozta be; ő is, de még 16 ember halt meg eddig” – jegyezte fel a korabeli naplóíró.

A hónap időjárása

Romániában a hónap legmagasabb hőmérsékletét, 30,5 °C-ot 1926. november 1-jén mérték a Duna-parti Călărași városban. A legalacsonyabb havi hőmérséklet is majdnem ennyi, csak ellenkező előjellel: –30,8 °C-ot rögzítettek 1957. november 30-án az Omu-csúcson. Leghidegebb novemberek az 1961–2023-as időszakban: –1,4 °C-os átlag 1988-ban, –0,4 °C 1993-ban, 0,4 °C 1995-ben. 1993-ban Gyergyóalfaluban –28,3, Csíkszeredában –26,1 fokot is mértek. Legmelegebb novemberek: 8,5 °C átlag 2010-ben, 7,5 °C 1963-ban és 2000-ben, 7,2 °C 2013-ban. 2020-ban, amikor világviszonylatban minden idők legmelegebb novemberét jegyezték világviszonylatban, nálunk 5,4-es átlag jött ki.

Erdélyi városok legalacsonyabb és legmagasabb novemberi hőmérsékletei:

• Marosvásárhely –19,6 °C (1989), ill. 26,5 °C (1926)
• Kolozsvár –22,3 °C (1948) ill. 26 °C (1926)
• Szatmárnémeti –19,6 °C (1989), ill. 24,2 °C (1968)
• az Omu-csúcson: –30,8 C fok (1957), ill. 13,6 °C (1945).

1937. november 6-án a Duna-parti Szörénytornyán (Drobeta Turnu Severin) 24 óra alatt 146,8 liternyi csapadék hullott négyzetméterenként – ezt a rekord azóta is tartja magát. Csapadékból 1966-ban 93,7 literes, 2004-ben 80,3 literes, 1985-ben 72,8 literes átlagot mértek négyzetméterenként. Legszárazabb novemberek: 2011-ben 1 literes átlag, 1986-ban 5,1 liter, 1994-ben 16,3 liter négyzetméterenként.

500px Photo ID: 1052601176 –

Nem eszi meg a kutya a telet

Mivel túlélés szempontjából egyáltalán nem volt mindegy, milyen tél vár rájuk, eleink minden jelből, jelenségből igyekeztek kipuhatolni a bekövetkezendő időjárást. A meleg november miatti korai örömöt azzal lohasztották le, hogy „nem eszi meg a kutya a telet.” Ha túl száraz és enyhe volt, rendkívül hideg télre számítottak, de ezt egyébként már a mindenszentek-napi száraz idő is elővetítette. Ha aznap eső esik, lágy telet várhatunk, viszont ha lehavaz, akkor állítólag nem olvad el márciusig.

Azt is megfigyelték, ha a varjak, ha csapatban szállnak, és leszállva károgatnak, „hideg idő közeleg, tűzifádat összeszedd!” Ha csillagos Károly (nov. 4.) éjjele, fagyos lehet reggele.

Novemberi regulák

• Ha mindenszentek napja körül nedves az időjárás, sok hó lesz.
• Ha novemberben az ég dörög, jó esztendőt várhatni.
• Ha a ludak Márton-nap előtt jégen járnak, Márton-nap után sarat fognak taposni.
• Mosd meg ekkor a bükkfát, s ha száraz, gyenge tél lészen, ha pedig nedves, akkor erős.
• A nagy hónak sok haszna vagyon, mert a gabona jól áll a földben.
• A hízott disznókat öld meg, avagy add el, mert megösztövérednek (megsoványodnak).
• A méhserrel és a gyömbérrel jó most élni.

Márton napján a levágott és megevésre előkészített lúd mellcsontja árulja el, mire számíthatunk: amennyiben véres, nagy hideg lesz a télen, ha fehér, úgy sok hóban lesz részünk, ha fekete, esős ősz és rossz tél következik. Ha nem akarunk ludat vágni (bár jó lenne, hogy ne éhezzünk egész évben!), elég megfigyelni, jégen áll-e, mert ha igen, akkor karácsonykor minden bizonnyal sárban botorkál. A nap időjárásából azonban lúd nélkül is lehet jósolni: a Márton-napi esőre többnyire fagy és szárazság következik, a köd és a sok felhő változékony telet ígér, a tiszta idő keményt, sok hóval és faggyal.

Jónás napjával (nov. 12.) kapcsolatos rigmus: borús idő – enyhe tél, fényes idő – kemény tél. Aztán amilyen az idő Erzsébetkor (nov. 19.), olyan lesz decemberben is, és amilyen Katalin napja (nov. 25.), olyan január esedékes; a következő nap a februári időjárásról árulkodik. Katalinra még azt is mondják, ha locsog, karácsony kopog – de ez fordítva is igaz, akárcsak András (nov. 30.) esetében. Ez utóbbi éjszakájának fényes hajnalcsillaga nagyon kemény telet ígér, ha nem látjuk a ködtől, az vastag hótakarót jövendöl, napjának szeles, zimankós időjárása ugyancsak hosszan tartó télre figyelmeztet.

És ha már Andráshoz értünk, ő „zárja a hegedűt.” Aznap éjfélkor beáll a csend, elkezdődik az adventi időszak, beköszönt a tél. Befejezésül egy majdnem 450 éves csízió szerzőjének novemberi morfondírozását ajánlom az olvasó figyelmébe:

Kövér ludakat jó pénzért eladok,

Vágom a fát, majdan tűzhöz futok,

Fürödöm, de asszonyommal nem hálok,

Tisztulok, mert jó, és eret vágatok.

Elmélkedhetünk rajta egyet, de maradéktalanul betartani talán nem érdemes…

Fontosabb világ- és magyar napok

• 2.: halottak napja
• 3.: a magyar tudomány napja
• 4.: az 1956-os forradalom leverésének emléknapja
• 5.: európai kereskedelmi nap
• 9.: feltalálók napja; a világszabadság napja
• 10.: a tudomány világnapja a békéért és fejlődésért; nemzetközi ifjúsági világnap
• 11.: katonai felderítők napja; az első világháború végének emléknapja; szinglik napja (anti-Valentin-nap)
• 12.: minőségügyi világnap; a szociális munka világnapja
• 13.: magyar szentek emléknapja; a magyar nyelv napja; a kedvesség világnapja
• 14.: a cukorbetegek világnapja
• 16.: a tolerancia nemzetközi napja
• 17.: nemzetközi diáknap
• 18.: a koraszülöttek világnapja
• 19.: nemzetközi férfinap; a vállalkozó nők világnapja
• 20.: a gyermekek jogainak világnapja
• 20. (harmadik szerda): térinformatikai világnap
• 21.: a televíziózás nemzetközi napja; a filozófia napja; halászati világnap
• 21. (harmadik csütörtök): dohányzásmentes nap
• 22.: a magyar közoktatás napja
• 25.: a magyar labdarúgás napja; a nők elleni erőszak megszüntetéséért-világnap
• 26.: a szerelmi vallomás napja
• 27.: a magyar véradók emléknapja
• 29.: „Ne vásárolj semmit!”-nap
• 30.: számítógépbiztonság-nap
• harmadik hét: a magyar népdal hete

Címlapfotó: Kocsis Károly