A Don-kanyarban elesettekre emlékeztek a Hőseink ösvényeit járók

A Hőseink Ösvényén túracsapat január 18-án a doni áttörés 82 évfordulójára emléktúrát szervezett Dálnok és Torja között.

A magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete az 1943 január 12-i doni csata, ahol több mint 100 000 magyar katona esett áldozatul a többszörös orosz túlerőnek, a hadvezetés inkompetenciájának és a kegyetlen télnek.

A Lemhényi Ifjúsági Szervezet égisze alatt működő HŐSeink Ösvényén túra Dálnokról indult, majd Albison, Csernátonon, Ikafalván, Futásfalván áthaladva Torján ért véget. Több mint 30-an vállalkoztak az igencsak friss téli időben a túrára, köztük négy gyerek. Kora reggel a dálnoki polgármesteri hivatalban, ahol vendégül látták őket, Lukács Botond bemutatta egy II. világháborús katona öltözetét és felszerelését, egy vitézi rendi kitüntetést, illetve Takács Áron beszélt a tulajdonában levő azonosító cédulákról, amelyek a háborúban elesettek azonosítását tették lehetővé.

A háború áldozatainak szentelt emlékműnél koszorút helyezett el a csapat, a szervezők felidézték Dálnoki Veress Dániel életútját is, hiszen ő is a Don-kanyarban bevetett 2. magyar hadsereg parancsnoka volt, aki bár nem a faluban, hanem Sepsiszentgyörgyön született, felvette a Dálnoki előnevet. A 7 éves Lukács Zselyke verset mondott, a 11 éves Szabó Hunor pedig felolvasta egy katonának a Don-kanyarból hazaírott levelét.

A szántókon, falvakon átvezető út után a túra délután Torján ért véget, ahol altorjai Vitéz Kozma István altábornagy mellszobránál ismét elhelyezték a kegyelet koszorúját: a székely határvédelem magyar parancsnokát, több kitüntetés tulajdonosát az ÁVH végezte ki 1951 októberében.

Az emléktúra szervezői külön köszönik a dálnoki és a torjai polgármesteri hivatal vendéglátását, a kalács, a forró tea és a lélekmelegítő nagyon jól esett a túra résztvevőinek, akik a csípős télben együttérezhettek a Don-kanyarban éhező-fázó, otthonaik után sóvárgó katonákkal.

Fotó: Bodor Tünde