Cseh Tamásra emlékeznek a magyar kultúra napján

Rendkívüli előadással ünnepli a magyar kultúra napját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Gajzágó Zsuzsa színésznő Cseh Tamás dalai alapján összeállított estjén vehetnék részt a nagy énekmondó rajongói.

Gajzágó Zsuzsa neve egyre jobban összefonódik a Cseh Tamáséval, hiszen január 21-én, kedden 19 órakor már a harmadik olyan előadást mutatja be a Tamási Áron Színházban, amit a nagy énekmondó dalai alapján készített. A legújabb a Valóság nagybátyám címet viseli, és három neves sepsiszentgyörgyi zenész – Szőcs Botond (zongora, harmonika, dob), Ráduly Zsófia (hegedű) és Gerebenes Ede (ének, gitár, dob) – közreműködésével készült.

Gajzágó Zsuzsa elsődleges célja ezúttal is az, hogy eljuttassa a nézőkhöz azt az életérzést, amit Bereményi Géza és Cseh Tamás képviselnek. A színésznő szerint „halálosan komolyan vett játékosság” jellemzi ezeket a dalokat, melyek a szellem győzelmét jelentik a bornírt politikai gondolkodás, hatalmi játszmák, társadalmi berendezkedés fölött. Bölcsességgel és rálátással tekintenek a világra, amelyhez fontos a távolságtartás, miközben mégis olyan közvetlenek, mintha személyesen szólítanának meg minden hallgatót.

Úgy véli, esszéket lehetne írni egy-egy verssorról, olyan gazdag a jelentéstartalmuk. „Olyan ember volt, aki próbálta messze elkerülni a köznapiságot, mindig az élet eksztatikusságát kereste. Akkora lobogás volt benne, amekkorát kevés emberben éreztem életem során. Az a fajta humor, érzékenység, reflexió a világra, amit ő képvisel, talán egy kicsit segít felülemelkedni a jelen problémáin, eligazodni abban a riasztó változási folyamatban, amely körülvesz bennünket” – vallja a színésznő Cseh Tamásról az új produkció kapcsán.

Aki a keddi bemutatóra már nem kapna jegyet, január 23-án, illetve február 18-án is megtekintheti a Tamási Áron Színház kamaratermében.

A budapesti születésű Cseh Tamás gyerekkorát a Fejér megyei Tordason töltötte, 1967 és 1974 között rajztanárként dolgozott egy fővárosi általános iskolában, közben a Baksa-Soós János nevével fémjelzett Kex együttessel is zenélt. Barátaival magyar indiántábort hozott létre a Bakonyban, úgy gondolván, ha kilépnek „a hazug és ideológiai szörnyűségekkel terhelt akkori világból”, olyanok lesznek, mint az indiánok: tiszták, bátrak, egyenes jelleműek és önfeláldozók.

1970 körül kezdett dalokat írni Bereményi Gézával közösen, utóbbit 1972-ben, egy párizsi út alkalmából „vette rá” arra, hogy műveiket tárják a nyilvánosság elé. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. Nevéhez több mint 1200, mindennapi élethelyzetekről, vágyakról szóló dal fűződik, önálló estjeinek több színház is helyet adott.

Mindemellett a Még kér a nép, Nyom nélkül, A turné, a Csinibaba, a 6:3, a Magánbűnök, közerkölcsök és a Szörnyek évadja című filmekben is szerepelt, ő vezette a Századunk című tévésorozatot. „Az élet tele van gyönyörű igazságokkal, mindre kíváncsinak lehet lenni. Mindig van szép lány, mindig van különös erdő, mindig van izgalmas rianás a befagyott tavon, szóval az élet tele van csodákkal… megannyi dalba valók, de hát azt majd megírja esetleg más” – fogalmazta meg hitvallását.

2006 nyarán rosszindulatú rákos daganatot észleltek a Kossuth-díjas énekes-színész tüdejében. „Tudom, sokan aggódnak értem, de higgyék el, senki sem annyira, mint én magam” – kommentálta betegségét. Augusztus 7-ig küzdött gyilkos kórral, 66 éves volt, amikor feladta. „Halálával elvitte magával azokat a dalszövegeket, amiket csak neki tudtam volna írni, mert ezeket ő váltotta ki belőlem a személyes találkozásaink során” – nyilatkozta akkor Bereményi Géza dalszöveg- és forgatókönyvíró, rendező.

Címlapfotó: Tamási Áron Színház