Háromezer éves sírokat tártak fel Sepsiszentgyörgy határában

Gazdag és egyedi régészeti leletanyag került elő Sepsiszentgyörgyön a Sapientia egyetem leendő kampuszának területén végzett mentő ásatásoknál. A leleteket a szélesebb nyilvánosság elé fogják tárni a muzeológusok.

Puskás József, a sepsiszentgyörgyi Keleti Kárpátok Múzeumának munkatársa a világhálón is bemutatta azokat a bronzkori leleteket, amelyeket az Árkos-Hosszú nevű lelőhelyen talált sírokban tártak fel még 2019-2020 folyamán. Miért csak most szerezhetünk tudomást róluk? – kérdeztük a szakembert.

„Mostanra lezajlott a leletek (csontok) korának radiokarbonos kormeghatározása, antropológiai vizsgálata, az edények és aranytárgyak tisztítása és restaurálása” – világosított fel a régész kutató.

A négy lovas temetkezési sírhelyen kívül tíz emberi sírhelyet is azonosítottak a kutatók, amelyek a bronzkor különböző korszakaiból származnak. Fontos megemlíteni, hogy ebben a történelmi korszakban Erdély területén az elhunytakat elhamvasztották és a hamvaikat tartalmazó edényeket egy erre a célra szolgáló gödörbe tették. A most feltárt sírok, amelyek körülbelül 3500 évesek (Kr.e 1700-1400) a Kárpátokon kívülről (a Dél-Moldva területén található ún. Monteoru-kultúrából) érkezett népek temetkezési szokásaira utalnak, egyúttal arra is, hogy jelentős népmozgások voltak abban az időben.

„A leletek nagyon egyediek abból a szempontból, hogy csontvázas sírhelyekről van szó. Ebből a korból nincsenek csontvázas temetkezések a környéken, és ezért gondoljuk azt, hogy a Kárpátokon kívülről érkezett népességről van szó, mert az edények formája és díszítése nem mutat helyi jellegzetességeket, illetve ékszereket sem találtunk az ebből a korból származó, korábban feltárt sírokban.”

Amik a régészeknek is különleges örömöt jelentenek

A sírokban több arany hajkarikát és bronz hajtűt is találtak a régészek, amelyekhez hasonlók egész Európa területén felbukkantak. Akkoriban nehezen hozzáférhető és megszerezhető fémnek számított az ólom, amelyhez rezet talán könnyebb volt beszerezni, de ónt legközelebb a mai Csehország területén bányászták. Tehát feltételezhetően tehetős urakról lehet szó, akiknek olyan kapcsolatrendszert kellett akkor kiépíteni, amely által meg lehetett oldani a fém vagy a kész tárgy beszerzését, és ezek a kapcsolatok nem egy generáció alatt épültek ki, hanem akár évszázadokig működhettek – mutatott rá Puskás József.

Azt, hogy milyen népességhez tartozhattak az itt eltemetett vezetők, illetve az ő szellemi örökségükről semmit nem lehet tudni, ebből a korszakból nincsenek írásos emlékek, csak az anyagi kultúra maradt hátra. Egyes leletek, amelyekhez hasonlóra az Ural-hegység környékén is rábukkantak, utalhatnak arra, hogy jöttek onnan Európába mesterek, vagy volt egy onnan érkező hatás – éppúgy működhetett annak idején is, mint ma, amikor utánozzuk például az amerikai trendeket, magyarázta a szakértő.

Fotó: Keleti Kárpátok Múzeuma/Facebook