Páratlan kincs kerül közszemlére

A Csíkszerdában élő Csiszér Imre nyugdíjas tanító egyedi néprajzi gyűjteményt őriz háromszobás földszinti tömbházlakásában. Egy, a páratlan kincset szemléltető kiállítást a Csíki Mozi kiállítóterében bocsátanak közszemlére március 18-án 18 órakor.

Csiszér Imre azon jó néptanítók közé tartozik, akik nemcsak tanítottak, hanem neveltek is; akik kis tanítványaiknak és egész közösségüknek többet adtak, mint amennyit elvárt tőlük a rendszer – írta az alkotóról Sepsiszéki Nagy Balázs a 2022-es Székely Kalendáriumban. Hosszú évtizedek munkáját keretbe foglaló gyűjteményét nemcsak néprajzi tárgyak, köztük pásztorbotok, kályhacsempék, kovácsoltvas-eszközök, fatárgyak, kelmék stb. képezik, hanem saját rajzai révén is szemlélteti a magyar népi ornamentika páratlan gazdagságát. Ezt utóbbiakból, valamint pásztorbotjaiból, guzsalyaiból nyílik kedden kiállítás Csíkszeredában.

Az immáron negyedszázada nyugdíjas gyűjtő 1939. január 1-jén született Csíksomlyón, de Csíkpálfalván nevelkedett. A néprajzi tárgyak gyűjtését 1960-ban kezdte el – tanítványai bevonásával – Csíkszentkirályon, ahová tanítónak nevezték ki, ezzel egyben a falu múzeumát is megalapozva. A magyar népi ornamentika iránti szenvedélye szerencsére kitűnő rajztehetséggel is párosult, és ily módon minden eléje került tárgyat megörökített, ki is egészítve a töredékesen megmaradt mintákat. Ezeket a Kárpát-medence más magyar tájegységein az Árpád-kor előtti időktől a 19. század végéig honos motívumokkal is összevetette, gyűjteményét ma több mint 6000 minta alkotja, amelyek az általa készített faragott guzsalyokon, fokosokon, „kincses” ládikókon is megjelennek.

Aprólékos munkával összegyűjtötte a csíkszentkirályi keresztszemes varrottasok mintakincsét is, amelyet előkészített nyomdai kiadásra. Napi tanítói munkájának tekintette azt is, hogy saját tanítványainak, valamint 7-8 városi osztálynak — legalább 200 gyereknek — linóleumba metszett, majd házilag nyomtatott feladatlapokat adjon. Reggelente, órák előtt kerékpárral hordta szét az iskoláknak. Húsz esztendő alatt 900 munkalapot készített, amelyekhez mintegy 18 ezer linómetszetet használt fel. A gyerekek még a fénymásoló gépek megjelenése és elterjedése után is szívesebben választották az ő feladatlapjait, mint a nyomdákban kiadott munkafüzeteket.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Egy kincsteremtő műhelyében (Székely Kalendárium, 2002)

Az 1980-as végén került Csíkcsobotfalvára, innen ment nyugdíjba is, került, ahol 23 esztendeje vonult nyugdíjba. A kincsteremtést azt követően sem hagyta abba, aminek eredményeképpen három szobából és előszobából álló csíkszeredai tömbházlakása falait, de még a bútorzatát is teljesen beborítják rajzai. A virágmintáktól az állatábrázolásokig minden fellelhető itt, mintegy összesűrítve múltunk népművészeti lenyomatát. Csak pásztorbotból mintegy nyolcszázat találunk nála, mindegyik sajátos üzenettel bír, a minták 178 magyar településről származnak, jelképesen összefogva a magyarságot – kedvencének markolatán a szeged-sövényházi hun-avar temetőben talált szemdísz elevenedik meg. Ezekből – 47 festmény és jó néhány guzsaly mellett – több száz kerül bemutatásra kedden.

Csiszér Imre bácsit ma is Mátyás király örök érvényű gondolata vezérli mindennapjaiban: „Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.” A felesége egykori rózsafüzéreiből és érméiből falra akasztható kartonlapra elkészített, 14 stációs keresztutat pár éve a csinódi kisiskolásoknak és tanítónőjüknek ajándékozta. Ezért sem véletlen, hogy a Székely-magyar festett és faragott ornamentika című tárlatot a faluba ökumenikus kápolnát álmodó Sepsiszéki Nagy Balázs nyitja meg, és március 31-ig lehet megtekinteni. Azt követőn Kézdivásárhelyre költözik.

Fotó: Sepsiszéki Nagy Balázs