Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Több okból kifolyólag sem értek egyet a Pozsony János Csaba tollából született és a Székely Hírmondó november 17-ei számában Autonómia és revízió címmel megjelent jegyzetben foglaltakkal. Ezek egyike a nyelvezete, mely lehet ugyan, hogy hatásosan fejezi ki és közvetíti a szerző gondolatait, azonban véleményem szerint kegyeletet és érzelmeket sért.
Például amikor második világháborús politikai díszletnek és szimbolisztikának nevezi a Sepsiszentgyörgy lakossága által 1942-ben felállított országzászló-talapzat és -árboc makettjét. Ezzel ugyanis bepiszkítja mindazok emlékét, akik a háborús viszonyok és a várost megrázó földrengés ellenére feláldozták utolsó garasaikat is, hogy felszabadulásuknak méltó emléket állíthassanak.
Nem szerencsés továbbá az említett emlékmű leleplezésének 75. évfordulójára emlékeztető történelmi kiállítás megnyitóját politikai gyűlésnek és kútmérgezésnek, dilettáns akciónak, szerencsétlen rendezvénynek, revíziós szeánsznak és koreográfiának nevezni. Hiszen múltunk ismerete nélkül önérzetes és származásukra büszke egyének helyett irányt vesztett ágrólszakadtak vagyunk csupán, akiket kénye-kedve szerint terelgethet az idegen hatalom. Ugyanakkor a szervezőket józan észt nélkülözőknek, együgyűeknek, valamint provokátoroknak nevezni sem helyénvaló, mert embereket sértünk meg vele csupán azért, mert tőlünk eltérő módon gondolkodnak.
De nem értek egyet a szóban forgó írás gondolatiságával és üzenetével sem. A szerző ugyanis a rendezvényt úgymond az autonómiatörekvések védelmében marasztalja el. Ezzel viszont éppen megmaradásunk két alapfeltételét, vagyis a történelemből táplálkozó nemzettudat és az önrendelkezés igényét állítja szembe egymással. Holott nemzettudat nélkül nincs autonómiamozgalom, mert az önismeretből fakadó tartást és kiállást feltételez.
A múltbéli események felelevenítésének revizionista ténykedésként való megbélyegzése tehát az erdélyi magyarság szülőföldbe kapaszkodó gyökereinek fellazítását eredményezheti. Mint ahogy hovatartozásunk vállalásának ellenségeskedésként, nemzetszeretetünknek idegengyűlöletként vagy jogaink követelésének mások ellen intézett támadásként való beállítása is. Márpedig a feszültségmentes együttélésnek nem lehet önfeladás az ára.