Tejbegríz-projekt

Emberek tömegeinek úti célja az egyedi szépségű Duna-delta, ahol, a gyönyörködésen túl, a halfogás is cél. Nekem, mindezek mellett még sikerült annyi fertőző májgyulladást (hepatitis A, de sajnos, csodás 0-ás véremből már senkinek nem juttathatok!) okozó vírust is kifognom (a szörnyűséges szúnyograjokról nem is beszélve), hogy az önkéntes, tanévkezdő mezei munkálatok helyett egy kórházi ágyon bújhattam könyvek halmait.

Ne is mondja senki, hogy minden rosszban nincs valami jó! Meg fordítva. Ugyanis amott, a kórházban annyi tejbepapit kaptam, hogy azóta nézni sem bírom. Kivételt képez a tejbegríz, mely mai napig az utolsó mentsvár, késő estén, kenyérhiányban szenvedő, éhező családom számára. Azért is jó, mert ha marad belőle (mondhatni, túl sok grízszem zuttyan a forró tejbe), egyéb nyalánkságok is készülhetnek belőle, úgymint muffin, torta…

Muffin: a tejbegrízbe kerül tojás, vaj, sütőpor és csokoládé, majd szépen egybesütjük a sütőben.

Torta: a kókuszreszelékkel feljavított tejbegrízt egy alkalmatos formába kanalazva, csokimázzal fedve, megdermesztjük.

Vaníliakrémes: a tejbegrízünket 3 tojás felvert fehérjével kikavarjuk. A tojássárgákból 2 ek liszt, 2 ek cukor, 3 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor hozzájárulásával krémet főzünk, majd a grízre terítjük. Lehűtve, meggyszemekkel díszítve, hízókúrához igen alkalmatos nyalánkság kerekedhet.

SzakÁ(rus) Cs(illa)