Könyv az Erdélyi Alpokról

Székely Árpád udvarhelyi földrajztanár hatodik, az Erdélyi Alpok (Földrajzinév-használat) című könyvének bemutatójára népes hallgatóság volt kíváncsi csütörtökön a Székelyföldi Vadászati Múzeumban.

Ez a nem túl közismert elnevezése a Déli-Kárpátoknak – Erdélyi Alpok – 1847-ben bukkant fel először, utalva arra, hogy takaróredős hegységről van szó, jégvájta domborzattal, így rokonítható az Alpokkal.

Székely Árpád nagyon sok korabeli forrás, térképek, urbáriumok áttanulmányozására alapozva használja a megnevezéseket, ezzel ellensúlyozva azt az újabb keletű (2010 utáni) divatot, hogy ott is magyar megnevezéseket keresnénk, ahol azok soha nem is léteztek.

– A Déli-Kárpátokban többnyire román pásztornépek laktak, így ott nem indokolt régi magyar nevek után kutatni, mert nem léteztek – állítja a térképekkel és helyszíni felvételekkel, tájfotókkal bőven ellátott könyv szerzője.

Miután az előzőekben már megírta az öt fő vonulat (Fogarasi-havasok, Páring, Retyezát, Bucsecs, Királykő) túrakönyvét külön-külön is, az Erdélyi Alpok egy új trilógia első könyve, a második kötet, egy nagy túrakönyv megjelenését jövő év májusára tervezi a szerző, ezt követi majd az épített örökség leírása.