Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azt hiszem, kezdem érteni, hogy a migránsok miért kerülik ki nagy ívben „oszthatatlan” nemzetállamunkat. A kiszámíthatatlanságon túl, felsejlik bennük a felismerés, hogy ebben az országban nem tudnának sajátos életmódot élni, mert itt már kifejlettebb példányok uralkodnak és „(f)osztogatnak” az oszthatatlanból. Így valódi kihívások híján tovább menekülnek, mert ők sem szeretnék magukénak az áldozat szerepét.
Előbb országot loptak maguknak, s lám, képtelenek itt megállni, elfajulnak addig, amikor a tolvaj már a saját zsebéből is lop. Tény, hogy az általánosítás veszedelmes dolog, de aligha van olyan ember, akitől nem loptak, vagy ő maga nem lopott volna. Mindenki hagyatkozzon a saját lelkiismeretére, és annak függvényében döntse el, mennyire érzi magát bűnösnek, vagy áldozatnak. Itt érdemes megemlíteni, hogy a középkorban a lopásért levágták a tolvaj kezét. Amennyiben ez nálunk égi erő megítélésével zajlana, egy olyan megcsonkított ország jönne létre, mint ahogyan jogaiban jelenleg van. Hogyan néznénk ki, ha az utcán mindenki kéz nélkül jeleskedne? Hogyan fognának egymással kezet a „nyakkendős szakemberek”, mert hát, azért tolvajok között is kijár az egymás iránti képmutató tisztelet. Ám, késnek a csodák, addig marad a mutogatás, mert megvan még hozzá az ujjunk.
Fájdalmas veszteségként éljük meg, hogy a társadalom jelentős számú szakkönyvvel lesz szegényebb, akárcsak azok a kiadók, amelyek a börtönirodalom plágiumgyanús műveinek megjelentetéséből profitált az elmúlt időszakokban. Mekkora sikertörténetek vesznek feledésbe, és írói karrierek törnek derékba. De azért fejlődés is tapasztalható, új szakaszokkal bővülnek az autópályáink. Lopnak azt is maguknak. Csak annyit kell tenniük, hogy a határt kitolják a Tiszáig.
Vigaszul élcelődhetünk cifra nyomorúságunkon, mert a tömeg által leértékelt kirakat mögött sincs minőségi kínálat. S amíg csodákra várnánk, kényelmes tehetetlenségünket feláldozva, kínkeserves akarattal meg kellene kezdeni a bizonyítottan lopott értékek visszaszolgáltatását. Könyörtelenül. Minden téren!