Mikor jön a tavasz?

Február 2-án hétágra sütött a nap, legalábbis Sepsiszentgyörgyön. Az udvaromon lévő diófa ágán a fenyőrigó halk dalolással köszöntötte a felkelő napot.

Nem tudom, örömében vagy bánatában dalolt, mert ha igaz a népi mondás, miszerint február másodikán a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja a saját árnyékát, visszamegy, akkor még messze a tavasz. Ez esetben nem sok oka van a fenyőrigónak, hogy daloljon, ugyanis téli vendégmadár, és talán épp olyan erősen várja a tavaszt, mint mi, hogy hazamehessen családot alapítani, fiókákat nevelni, de mivel süt a nap, a medve meg fogja látni az árnyékát…

A fenyőrigó csak dalolt, látszólag nem törődött az időjós medve szokásával. Nem aggódott, hogy mi lesz a tavasszal, engem pedig érdekelt, és kimentem az erdőre, lássam, a medve hogyan dönt, lesz-e tavasz, vagy még várni kell. Ugyan sütött a nap, mégis csontig hatoló hideg volt az erdőn.

A nap hanyatlani kezdett, és még nem tudtam meg, mikor jön a tavasz. A népi mondás úgy folytatódik, ha nem látja meg az árnyékát a barlangjából kijövet, kitörli az álmot a szeméből, nem megy már többet vissza a barlangjába, hanem elindul táplálékot keresni, így jelezve, hogy vége a téli időjárásnak, közel van a tavasz.

Besötétedett, mire medvét láttam. Talán nem látta meg az árnyékát és közeleg a tavasz, ha pedig meglátta, akkor negyven nap múlva ér ide. Addig is még hátra van Zsuzsanna napja, mikor egy újabb népi hiedelem szerint a pacsirta megmondja, hogy jön-e a tavasz.

Kelemen László