Palacsinták és fánkok

Farsang lévén fánksütésbe kezdtem. Az akció úgy indult, hogy egy olyan palacsintát kreáltam, ami tulajdonképp nem is az, de ennél jobb nevet nem tudtam neki adni. Annyiban palacsinta, hogy palacsintasütőben sütöttem, a tésztája ellenben élesztőt tartalmaz.

Na, de kezdjük az elején. Kis langyos tej, pici só, cukor és liszt társaságában, egy fél kocka élesztőt odaraktam a fűtőtestre, hogy fusson fel. Nem megvárni, míg fel- helyett, kifut! Felfőztem kb. egy liter tejet, majd belekevertem egy kis hideg vizet. Beletettem egy fél vajat, kb. két kanál cukrot, egy tasak vaníliás cukrot, fél tasak sütőport, az élesztőt és habverővel elkevertem annyi liszttel, hogy palacsintatészta állagú masszát kapjak. Még pihentettem egy órácskát, majd pici olajjal kikent serpenyőben sütögettem lapokat. Lekvárral, csokikrémmel emberi fogyasztásra alkalmas termék lett belőle.

Csakhogy! A palacsinta már nem fogyott, az alapanyagom sem, ráadásul szemrehányóan tekintgetett felém. Továbbgondolva a dolgot, azon elmélkedtem, ha több lisztet kevernék a tésztába, esetleg fánkká is alakulhatna. Így is tettem, és mint a fotón látható, kísérletem bevált, sőt egész jól sikerült. Sikeréhez nagyban hozzájárult az a csodálatos fánkszaggató, ami még lyukat is varázsol középtájékra. Ezúton is köszöntöm feltalálóját, igen hálás szívvel használom az emberi elme e csodálatos találmányát!

SzakÁ(rus) Cs(illa)