Múltunk ócskavasban

A romániai magánosítás lefolyásának „hajtűkanyaros” fordulataiba világít be munkatársunk, B. Kovács András most megjelent riportkötete, melynek címe is sokatmondó: Ócskavasként mérték ki. Most jelentette meg a Charta Kiadónál, és február 6-án, kedden mutatják be a kézdivásárhelyi Vigadóban 18 órától.

A címben megfogalmazott, némileg sarkított állítást sok interjú és vallomás, fejtegetés árnyalja a kötetben, melyben főleg a háromszéki nagy­ipari vállaltok viszontagságos felszámolásának történetét mesélik el azok szenvedő alanyai és szemtanúi, a jobban értesült középszintű vezetők vagy alkalmazottak. Azért, hogy a kommunizmus „ipari hőskölteményéből” (Lucian Boia) úgyszólván semmi, legfeljebb romok maradtak, nem a privatizáció tehető felelőssé, de hogy az összeomlás valóságos gazdasági és demográfiai katasztrófával felérő helyzetet idézett elő, milliókat juttatott az utcára, és indított el a nemzetközi nomadizálás útján, s hihetetlen mértékben befolyásolta jövőnk esélyeinek alakulását, abba bizony a romániai magánosítás hazai módja is beleszólt.

Az egymásnak ellentmondó törvények jól tükrözik, hogy egységes szemléletről nem lehetett szó, az elit nézetei sokat módosultak a tizenvalahány év alatt, s ez csak felfokozta a rendkívüli veszteségeket, amivel az átalakulás járt. A megyeszékhely és Kézdivásárhely üzemeit sorra vevő, ezek sorsát végigkövető riportsorozat átfogó képet nyújt és magyarázatot próbál nyújtani az okokról és a következményekről.