Gyárfás István a Jazz Bisztróban
A Gyárfás István Trió zenél november 16-án este 7 órától a kézdivásárhelyi Jazz Bisz...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kovásznát ásványvizeinek és gázfeltöréseinek nagy száma tette ismertté. Hankó Vilmos (1854–1923), az erdélyi borvizek szakavatott ismerője és vegyelemzője állapította meg, hogy a vidék Európa leggazdagabb széndioxidforrása. A település keleti részén, Vajnafalva felső felén alig van udvar, ahol a kútban édes víz helyett ne borvíz fakadna.
Ásványvizeiről 1567-ben esik szó, 1773-ban vizeit már vegytanilag elemzik, 1818-ban egy Bécsben megjelenő földrajzkönyvben már mint fürdőhelyet említik. Ásványvizeit nemcsak a vajnafalvi és kovásznai meleg gyógyfürdőkben használták, hanem egyeseket palackoztak is. A Horgász-forrás vize 1882-ben egy Triesztben rendezett kiállításon aranyérmet nyert, utána többször – így Temesváron 1891-ben, Marosvásárhelyen 1907-ben, Bukarestben 1929-ben – részesült elismerésben. Vize a két világháború között Covasna néven címkézve jelent meg a kereskedelemben, míg a Galambok-völgyében levő Hankó-forrás vizét Naturalis, majd Sanitas néven palackozták.
Az lakosság korán ráébredt az altalaj e részének hasznosítási lehetőségére, sokan vendégfogadásra, gyógykezelésre rendezkedtek be: a fenyőfából készült kádakba öntött borvizet felhevített kövekkel melegítették, a feltörő széndioxidot családi gőzlők, mofetták táplálására használták. Legrégebbi és ma is a gyógyítás szolgálatában állnak a Bene Ferenc, illetve Bardócz Áron által még az 1880-as években üzembe helyezett mofetták.
Orbán Balázs A Székelyföld leírásában így fogalmaz: „Ezen gőzfürdők pedig nem egyebek, mint földbe ásott 3-4 láb mélységű üregek, melyeknek oly kigőzőlgése van, hogy belé hajolva, egy-két lélegzés a legerősebb embert is leszédíti, megfullasztja, ezért az üregek felülről lappancsokkal vannak ellátva, ezek nyilatánál egy nyak átmérőjével bíró üreg van hagyva. A beteg akként ül be ezen légfürdőbe, hogy a lappancsokat leeresztve feje künn marad, s ekként a vészes légkörtől elzáratik.” A gázok rendkívül változatos vegyi összetételük révén – meleg ásványvizes előfürdővel kombinálva – kiváló gyógyhatással vannak többek között az érrendszerbeli, az idegrendszerbeli és a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők számára.
A fürdőhely központját a múlt század fordulóján a Pokolsár uralta: egy iszapos ásványvízzel és forrásgázokkal feltörő utóvulkanikus tevékenység. Hankó szerint Erdély földjének egyik legnagyobb természeti jelensége, melynek során a mélyedés falából nagy mennyiségben és erővel kitóduló széndioxid a mélyből ásványos iszapot hoz magával, mely, ha nagy mennyiségben tör elő, akár el is öntheti a város főterét. Ez történt az 1837-ben, 1857-ben,1864-bn, 1885-ben, legutóbb 1984-ben két napon át rémisztgette a lakosságot és a fürdővendégeket. Ennek ellenére századokon át használták iszapos gyógyfürdőként. 1881-ben a Kovászna-Vajnafalvi Fürdőbirtokosság kidolgozza a fürdőhely működési szabályzatát. Mihály Albert mutatós építményt emel a feltörés fölé, káddal ellátott fülkéket, nyitott medencét, vetkőzőszobákat alakít ki, az iszap lemosására szolgáló zuhanyozót létesít.
Egy-egy család által létesített fürdőként működött Csutak Gerő fürdője a központban (kútjának vizét ma a Kovászna szálló fürdőrészlege használja), a helység délkeleti felében nyílt meg az Árpád-fürdő és -kút, melynek vizét az 1950 évi államosításáig mintegy tíz éven át palackozták, valamint a Veress-fürdő.
A tulajdonképpeni fürdőtelep Vajnafalván, a Mikes-telken alakul ki. Itt épült a közkedvelt Mikes-fürdő, melyet a fürdőbirtokosság működtetett. Két betonmedencéje volt, a vizet kemencén átszivattyúzva melegen használták. Közel hozzá volt még az 1920-as években felszámolt Dohi-fürdőnek is nevezett Kis Pokolsár (dohnak nevezik még ma is a feltörő gázokat), a Kónya-, a Gocz-féle vasas fürdő, a Cifra-kút. Innen az erdő felé elterülő Apor-birtokon magánvillák létesültek. A Térrét nevű völgyön emelkedve az egyik oldalon a már említett Horgász-forrás, a másik oldalon a kettős medencéjű Sósfürdő, melynek közelében a Hankó Vilmosról elnevezett forráshoz érünk.
Visszatérve Kovászna főterére említsük meg az 1929-ben Creditu Carbonic néven a brassói Georg Fleischer által létesített, a gyógyvizek hasznosítását célzó vállalkozást, mely a Horgász-forrás ásványvizét Covasna néven forgalmazta, s legnevezetesebb megvalósítása a strandfürdő építése volt.
A fürdőváros jelenkori kiépítésében az első lépést kétségtelenül az 1961-ben dr. Benedek Géza kezdeményezésére létesített szívkórház jelentette.
József Álmos
Az itt megtekinthető további fotók képaláírásai:
A főtér központi része 1905-ben: 1. Nagy András háza, 2. Pokolsárfürdő, 3. Dr. Nagy Barabás háza, 4. Piaci kút, 5–6. Izsák József és Begidsán Manó háza és boltja
Kollázs: az Árpád forrás az 1940-es évek elején, a Bardócz-mofetta 1930-as években, a Bene-mofetta 1935-ben, a Csutak-fürdő az 1930-as években, a Kis Pokolsár a múlt század első éveiben, a Kónya-fürdő 1934-ben, Mikes-fürdő a múlt század első éveiben, a Pokolsárfürdő medencéje, a Veress-fürdő az 1940-es években
Fenyő utca a Karácsony-patakkal – ezen indulva lehetett eljutni a Bene és Bardócz mofettákhoz, a Veress-, illetve az Árpád-fürdőhöz