Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hogy új könyvével (În jurul Marii Uniri de la 1918, Humanitas) megint megbolygatta a nacionalista román köröket Lucian Boia történész, az bizonyos, talán annyira, mint amennyire a két világégés után megkavarták a népeket a lélekkufárok. Nem mesékkel, hanem tényekkel, adatokkal bizonyítja, hogy miként adták tucatjára a görögöt, törököt, bolgárt, de németet is, és a nemzetállamok megerősítésére szánt intézkedéseknek az lett mára a végső eredménye, hogy nincs béke az olajfák alatt.
Már a könyv fülszövegét olvasva sejteni lehet, hogy a Dinu Giurescu-féle történészek, na meg a nacionalista kiáltványokban jártas akadémikusok még az egyesülés 100. évfordulója alkalmával sem fognak egy halvány dicsérő szót sem kapni Boiatól, mert egy fagyott hagymát nem ad a tudásukért. „Románia hiányzik az európai történészek vitáján. A gondolatok piacán nem nagyon létezünk. A felelősség azoké, akik még nem észlelték, hogy a történelmen manapság másképp dolgoznak, mindenesetre nem vég nélkül felemlegetve az idült nacionalista mondókákat.”
Ha öreg kontinensünk más tájain igen csak csereberéltek, árulták a népeket, nemzeteket, mi, erdélyi magyarok senkinek nem kellettünk. Persze, az erdélyi magyarok közül is mentek el vagy olvadtak be a románságba több százezren. Azért úgy 1,2 millió a szülőföldjén maradt. Maradtak volna többen is, ha a békeszerződések aláírása előtt beígért nemzetiségi jogokat megadták volna. Ha meg is villantottak a nagyvilág előtt néha egy kis nemzetiségi jogadást, azt az első kanyarban vissza is vonták. S akkor a jogok követelését megint elölről kellett kezdeni. Olyan húzd meg, ereszd meg játékot játszottak. Mert a II. világháború előtt Károly király meg Antonescu marsall tette zéróval egyenlővé a magyarság jogait. A világégés utáni nyitást követően, ’47-ben hitték azt a román országnagyok, hogy vissza kell venniük a nemzetiségi jogokból. Megszüntették a Magyar Népi Szövetséget, vezetőit letartóztatták. Majd megint jogadás következet, a MAT létrejötte, tehát három megyére kiterjedő önrendelkezés, majd ennek megszüntetése. Utána a Ceauşescu éra sötét évei.
Mára megint szórtak a jogokból valamit, nem lehet tudni, mikor és mit vonnak vissza. Talán Boianak igaza van abban, hogy ez így fog menni, amíg az európai integráció be nem fejeződik.