Bibarcfalván idén is rendhagyó módon, március 18-án, istentisztelet és templomi ünnepség keretében emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére. A megemlékezésen részt vettek a Vitézi Rend háromszéki tagjai, közülük négyen az ünnepség teljes időtartalma alatt díszőrséggel is tisztelegve a mártírok emléke előtt.
Fancsal Zsolt bibarcfalvi református lelkipásztor igehirdetésében párhuzamot vont Izrael népének egykori és népünk mai küzdelme között, hangsúlyozva, hogy mindennapi harcainkban mindenkinek megvan a maga feladata, ám a legfontosabb, hogy ezekben ne feledkezzünk meg Isten segítségéről, és az imádkozásról. „Hiába a testi küzdelem, kellenek az imaharcosok népünk életében is” – mondta. Arra is rámutatott, hogy megmaradásunk érdekében véget kellene vetnünk a sok panaszkodásnak, és végre cselekednünk kellene, mert így lehet csak jövőnk. Ennek pedig egyik záloga az ifjú nemzedék, akiket tanítani, ápolni kellene, mind testileg, mind lelkileg. De mindenekelőtt a népességcsökkenés megállításának fontos feladata vár ránk.
– Kedves magyar anyák, asszonyok, szüljetek gyermekeket! – hangzott időszerű felhívása nemzetünk megmaradásáért.
Kelemen Tibor, a Vitézi Rend háromszéki törzskapitánya a Magyar Hiszekegy felolvasásával kezdte ünnepi beszédét, melybe az ünneplők is bekapcsolódtak, majd 1848. március 15-nek a fontosságáról szólt. „Ez a nap a modern magyar nemzet születésnapja”– hangsúlyozta, részletezve az erdővidékieknek a szabadságharcban betöltött szerepét is.
A helybéli Szabó Miklós, a Bardoc–miklósvárszéki Székely Tanács elnöke előbb Kádár Gyula néhai sepsiszentgyörgyi történészről emlékezett meg, idézve szavait: „A szabadságról soha nem szabad lemondani”. Utána a szabadságharc utórezgéseként 1851–54 között kibontakozott Makk-féle összeesküvés részleteit taglalta, annak kezdeteitől a mozgalom végéig. „1851-ben többekben élt még a remény, hogy az elfojtott szabadságharc újrakezdhető” – mutatott rá, megemlítve, hogy a mozgalom szervezésében jelentős szerepet kapott, mi több, a szervezkedés egyik központjaként működött Bibarcfalva is. Végül felsorolta azon bibarcfalviak nevét (Bartalis Ferencet, Bertalan Lászlót és Benedek Dániel), akiket a mozgalom bukása után halálra ítéltek. Mint megjegyezte, dédnagyapja, Szabó Lajos ez ügyben tíz év börtönbüntetést kapott.
Befejezésképp a templomkertben található emléktábláknál koszorúkat helyeztek el, majd fúvósok kíséretében felcsendültek a himnuszok. A bibarcfalvi ünnepségen szavalattal, énekkel közreműködött Bartalis Zoltán, Trandafir Kincső, Bogyor Miklós, mindannyian a Vitézi Rend tagjai, és a bibarcfalvi férfikórus, Fancsal Zsolt tiszteletes vezényletével.