A virágok királynői

Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön. A család nyolcvanöt százaléka a trópusi és szubtrópusi területeken epifita módon él, elsősorban a fákra telepedve, de előfordul pár talajlakó és sziklalakó faj is.

Az orchideák tömeges termesztés csak a 20. században vált lehetségessé a laboratóriumokban végzett steril magvetésnek és a klónozásnak köszönhetően. Ekkor gyorsult fel a hibridek létrehozása is, hiszen az orchideák rendkívül jól keresztezhetőek egymással.

Az orchideák magjai 5–18 hónap alatt érnek meg, egy magtokban több millió magocska is lehet. A sikeres csírázáshoz a magnak találkoznia kell egy gombafonállal, mely a kezdeti időkben szimbiózisban élve táplálja a védett, nyirkos, félárnyékos zugban fejlődő kis növényt. Ahogy idősödik, a növény egyre fentebb kúszik a fán, míg el nem éri a naposabb részeket, ahol már virágozni képes. Idősebb korában a legtöbb faj már függetleníti magát a gombáktól, de legalábbis a gombatúlburjánzását akadályozó anyagokat termel. A mérsékelt öv alatt kevesebb és szerényebb megjelenésű talajlakó orchideák élnek, amelyek évelő növényként a fagyos teleket a föld alá visszahúzódva vészelik át. Réteken, erdei talajokon Magyarországon is megtalálható több faj. Ezek a növények szigorúan védettek, leszakításuk, kiásásuk büntetőjogi következményeket von maga után!

Az orchideák tartásának két legalapvetőbb feltétele a sok fény és a magas páratartalom biztosítása. Lakásban tartva a növényt egy világos keleti, déli vagy nyugati tájolású ablak közelében kell helyezni, ahol a magas fényigény biztosított, illetve nyáron sok növény a kertbe is kihelyezhető, lombos fák árnyékába vagy félárnyékos helyre.

Marczika András okleveles kertészmérnök