Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A háromkötetes históriában a kérdéskör összefoglalója, Egyed Ákos akadémikus mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a székelységet hadi szolgálatai fejében illették meg nemesi jellegű jogok a kora középkortól kezdődően, s noha a magyar nemesség szintén katonaként volt köteles „vérrel” fizetni kiváltságaiért, a két jogrendszer mégis különbözött egymástól. A ius regius (királyi jog) székelyföldi bevezetése, érvényesítése ellen nemegyszer tiltakoztak eleink, a maguk jogait ugyanis nem királyi adománynak tekintették, hanem ősi nemzetségi szabadságukból eredeztették, és elvárták, hogy lojalitásukért azt a király, az erdélyi vajda és a székely ispán is tiszteletben tartsa.
Az ősi szokásjog és a tételes jog összefüggő rendszerének forrásain máig dolgozik a kutatás, részleges eredményei ismertethetők csupán. Szapolyai János erdélyi vajda ítélőmestere, Werbőczy írja Hármaskönyvében, hogy a székelyeknek nevezett szkíták (!) „teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek, a hadi dolgokban legjáratosabbak, örökségekben és tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak.” Itt tehát többek közt a felelős vezetői tisztségek elosztásának ősi demokratikus módját emeli ki, a birtokok és ingóságok öröklési rendjét.
13. és 14. századi oklevelek vallanak arról, hogy ez az ősi jogokat konzerváló világ a bíráskodás funkcióit is saját erejéből látta el. Konfliktusos helyzetekben több kísérlet történt a külön jogok tisztázására és azok királyi szentesítésére, így Mátyás király korában is például elrendelik, hogy Kézdiszék mintájára esküdtszék hozandó létre Sepsi- és Orbaiszéken, hogy azokon perelni lehessen; a fellebbezésért udvarhelyszéki bírósághoz fordulhattak, a székely ispánhoz, a harmadik szintet pedig a király jelentette. Mátyás, aki több ízben igénybe vette a székely haderőt, 1473-as kiváltságlevelében megerősíti a székelyeket szabadságjogaikban, és megtiltja, hogy az előkelők pénzadóval terheljék a közszékelyeket. Látnivaló, hogy a belső differenciálódás hatására forrongás zajlott már e zárt világban.