Shepherd’s pie, alias cottage muffin

Evezgetek, evezgetek az elázott udvaron a fáskamra felé, azon gondolkodván, ha már mindenképp evezni kell, akkor egyúttal talán hasznosítsuk ezt a konyhában is. Így akár elhajózhatnék az angol konyha irányába, már csak azért is, mert meguntam a, ha darált hús, akkor fasírt kapcsolódást.

Meg persze, a tegnapról maradt krumplipüré is lendített egy jót a gondolat szekerén. Nohát! Tiszta skizofrénia, most hajózok, vagy szekerezek?! Mindenesetre míg ezt eldöntöm, belavírozok a konyhába, némi ebéd gyártásának szándékával. Jöhet az angol konyha méltán híres eledele, a shepherd’s pie, vagyis a pásztor pite (ami nem is pite, de kicsire nem adunk).

De csak azért, mert ha az ember túl sok kaviárt, rákot és keresztfartő- steaket fogyaszt, nyomban gusztusa támad parasztosabb eledelekre. És ugyan mi lehet pofonegyszerűbb, mint egy pásztori ebéd? Persze, azt azért megjegyezném, az angol jobban megadja a módját, mint egy idevaló, de gondolom, megteheti, több ideje jut rá, az Egyesült Királyság lankáin mindenféle farkasok meg barnamedvék nem fenyegetik a nyájat, mint nálunkfelé.

Szóval, kanyarodjunk a mai táplálékunk irányába. Igazából cottage pie, mert nem bárányt daráltam, hanem marhát. Ebből készült az a zöldséges ragu, mely krumplipürébe burkolózott. Dizájnilag is alakítottam rajta, muffinsütőben sült, aminek nagy előnye a sok pirult oldal.

SzakÁ(rus) Cs(illa)