Kézdivásárhelyen született, Amerikában vált népszerű fotóssá
Dienes Andor György, a Kézdivásárhelyen született, majd világhírűvé vált fényképész,...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szóval a román törvényhozás felsőházának emberi jogi, felekezeti és kisebbségi jogok szakbizottsága is elutasította a Magyar Polgári Párt által benyújtott autonómiatervezetet. Akárcsak korábban az alsóház illetékes bizottságai és végül maga a képviselőház plénuma. Hamarosan pedig sor kerül a végső szavazásra is az illetékes és ügydöntő hatáskörrel bíró szenátusban.
Az a fenti előzmények ismeretében nem kecsegtet semmilyen meglepetéssel a tervezet sorsát illetőleg. Persze, ott van még egyrészt a soron következő közigazgatási bizottsági meghallgatás vagy a vita, befutnak még ezek papírosra vetett hivatalos véleményezései, de a román politikai pártok többségének álláspontja már most is világos, mint a nap.
Nem támogatják a tervezetet, de legalább valamelyes árnyalják, ha nem is érvekkel, de legalább civilizált formában meggyőződésüket. Ami a korábbi vitákhoz képest – ismerjük be – ha nem is nagy, de mégiscsak szembetűnő és örvendetes változásféle. Messze a legnagyobb kedvenceim a bizottsági szavazáskor tartózkodó képviselők: az alsóházban az USR, míg a felsőházban a Nemzeti–Liberális Párt küldöttei éltek e diplomatikus figyelmességgel. Ha nem is támogatták, de legalább kis színt vittek a tanácstalanság hivatali gesztusával az egyhangúvá vált, monoton elutasítássorozatba. Meg nyilván némi halványlila reményt ébresztettek a lelkekben a kölcsönös megértés, a párbeszéd felé vezető göröngyös úton.
De ne legyünk méltánytalanok, hiszen a kormánypárti képviselők is kitettek magukért, ha mással nem, hát legalább azzal, hogy elkérték a tervezet szövegét. Valószínűleg emlékbe. Mert elolvasni már nem olvasták el, amint az rögtön ki is derült a lapos és semmitmondó bizottsági eszmecserén, ahol nagyjából ugyanazokat a megalapozatlan és a magyar kollégák által már cáfolt érveket puffogtatták. De hát legalább elvettek egy-egy példányt, és nincs kizárva, hogy majd egykor könnybe lábadt szemekkel mutogatják az unokáknak, mint értékes történelmi relikviát.
Viccet félretéve, bár az elutasítás miatt most sem jár a piros pont a törvényhozásnak, de a civilizált magatartásukért egy pacsit megérdemelnek. Csak így tovább!