Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

– Nyolc sikeres év után, 1996-ban miért szállt ki a Compactból?
– Az újonnan érkezett Paul Csucsival (énekes-gitáros) tartott első közös próba után rájöttem, a stúdiózás mellett nem lenne időm a zenekarra is. Az sem volt utolsó szempont, hogy a Leo Iorga (Compact B-énekes – szerk.) hangjára komponált dalokat egy vagy több hanggal lejjebb kellett volna játszanunk.

– Korábban már volt szó a zenekar legsikeresebb felállásának újjáalakításáról…
– 2004-ben Teo Peter azzal keresett meg, hogy a dolgok nincsenek rendben, és valahogy újra kéne éleszteni az 1988–1996 közötti csapatot. Nem csak ő érezte úgy, hogy Csucsi visszatérésével a zenekar pályája ahelyett, hogy a csúcson maradt volna, egyre mélyebbre süllyedt. Péntek este nálam volt a stúdióban, hétfőre beszéltünk meg találkát a többiekkel, hogy eldöntsük, hogyan tovább. A sors azonban közbeszólt: szombat reggel (2004. december 4-én – szerk.) telefonáltak Udrișteről, hogy kollégám közúti baleset áldozata lett. Elsőként értem a helyszínre, és láttam, mi maradt Teoból: egy zacskóban a lakáskulcsai, a telefonja és néhány lej…

– Bár tavaly megjelent önéletrajzában (După ani și ani… Povestiri din spatele scenei – szerk.) hangsúlyozza, hogy az ön számára nem létezett Compact B (bukaresti székhellyel) és Compact C (kolozsvári – 1988–1998), ahogy a sajtó nevezte az egy időben azonos nevet viselő két együttest, tavaly mégis Compact B néven alakultak újra…
– Miután Csucsi 33 év után kirúgta Leluț Vasilescu dobost a Compactból, utóbbi megkeresett, hogy jó volna a rég dédelgetett álmot, a Compact újjáalakítását megvalósítani. Kizárólag egykori Compact-tagokat kerestünk meg, Leo Iorga meg állandó meghívottként szerepel, ugyanis Csucsi pert nyert ellene, így nem használhatja a Compact nevet. Csucsi Costi Cămărășan gitárost (aki 1977-ben Teo Peterrel alakította meg a Compactot – szerk.) és engem is beperelt, ám veszített, így nekünk jogunk van a névhasználathoz.

– 1996-ban Leo Iorga énekessel megalakították a Schimbul 3 (Harmadik váltás) nevű zenekart.
– Valóban. A stúdiómban rengeteg fiatal, tehetséges zenész fordult meg, így közülük hívtam meg néhányat az új zenekarba. Néhány évig (1996–2000) sikerrel koncerteztünk, megjelent két albumunk is. Most újra működik ez a csapat is, amellyel az évek során általam írt dalokat játsszuk, így a repertoárban Roșu și Negru-, Pact- és Compact-számok egyaránt fellelhetők. Állandóan nem tudok velük lenni, ám nélkülem is kitűnően boldogulnak.

– Mik az újjáalakult Compact B tervei?
– Készítettünk egy új klipet a Mă voi întoarce című dalra, és első koncertünket ez év február 10-én Bukarestben, a 2500–3000 személy befogadására alkalmas Berăria H nevű vendéglőben rendeztük, hadd lássuk, hányan kíváncsiak még ránk. A kezdéskor hosszú sor kígyózott a bejárat előtt… Aztán március 1–15. között egy igen sikeres mini-turnéra mentünk. Azóta folyamatosan koncertezünk, és érkeznek az újabb meghívások. Ez nyilván új lendületet adott, és vannak projektjeink. Június 1-jére egy gyerekkórussal készítünk egy új dalt, és természetesen új lemezt is szeretnénk. Ezen mellettem Costi Cămărășan és Coco (Adrian Tinca basszusgitáros) is jegyezne néhány dalt szerzőként. Nyilván, többé-kevésbé különböző stílusú dalok születnek majd, ám addig gyúrjuk majd a szerzeményeket, amíg a Compact név által fémjelzett skatulyába beleillenek.

– Koncert-DVD-t is megjelentetnének?
– Folyamatosan rögzítjük a koncertjeinket, és a legjobb helyszínen rögzített show-t kiadnánk DVD-n. Idén a CD és a DVD jelenne meg, a folytatáshoz meg csak egészségre van szükségünk.

– Adrian Ordean-szólóalbumot mikor vehetnek kézbe az instrumentális gitárzene kedvelői?
– Régóta tervezem, és jegyzetek, demók formájában nagyjából elkészült az anyag. Már csak végleges formába kell öntenem a dalokat, megtörténhet, hogy év végén, jövő év elején rászánom magam. Közben állandóan azon morfondírozom, mit kellene gitároznom az albumon, hiszen már mindent eljátszottak. Valami mást, különlegeset szeretnék létrehozni. Mint a zongorista Richard Clayderman, aki egyszerűen, szépen zongorázik, évtizedek óta a pályán van, és sokmillió lemezt ad el. Nyilván nem abban a stílusban gitároznék, de szeretnék hasonlóan közönségbarát produkciót az asztalra tenni.

– Zenekarral rögzítené a szólóalbumot?
– Egyedül, a saját stúdiómban készíteném el. Azonban itt van egy kényes dolog, amire oda kell figyelni. Hiába korlátlanok a technológia nyújtotta lehetőségek, nem zsúfolhatok össze a felvételre milliónyi hangszert, és a gitár sem szólhat egyszerre ezer irányból, hiszen koncerten két gitár, egy billentyűs hangszer, egy dob és egy basszusgitár áll rendelkezésre. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a stúdióban.

– Milyen tanácsot adna a kezdő zenekaroknak?
– Úgy vélem, van esély a kitörésre, csak komolyan kell venni a zenélést. A régi időkben többször kérdezték, mi a foglalkozásom. Mikor azt válaszoltam, zenész vagyok, megkérdezték, „jó-jó, de hol dolgozol?”. Erre azt válaszoltam, ezzel akarok foglalkozni egész életemben. Ehhez azonban rengeteget kell tanulni, gyakorolni, sok zenét kell hallgatni. Fontos az alapoktól kezdeni, hiszen nagyon sokan kihagynak bizonyos lépcsőfokokat, és egy idő után nem jutnak egyről a kettőre, mert nem értik, mi történik a zenében. Ha jó ötleteik vannak, és kellőképpen elszántak, szorgalmasak és kitartóak, ésszel és szívvel zenélnek, van számukra hely a színtéren. Természetesen saját szerzeményekre van szükség, hiszen feldolgozásokkal nem jutnak semmire. Ugyanakkor sok függ a rádióktól is, hiszen ha nem játsszák a zenédet, a közönség nincs ahonnan ismerjen. Fontos, hogy fogós dalokat írjon a zenekar, aztán a többi kialakul.

– Apropó, fogós dal. Ön szinte kizárólag slágereket ír. Hogy csinálja ezt?
– Gyakran behunyom a szemem, és próbálom a közönség helyébe képzelni magam. Emellett a tapasztalat is segít, hiszen korábban rengeteg dalomról hittem azt, hogy közönségsikert aratnak, ám miután egyszer-kétszer előadtuk koncerten, és gyenge reakciót váltott ki, ejtettük. Talán megtaláltam a közönséghez vezető utat, ám ezt nem erőltettem, egyszerűen belőlem jött.

– Még mindig naponta gyakorol?
– Igen, bár jóval kevesebbet, mint a kezdetekkor. Akkor hegedűn, zongorán és gitáron gyakoroltam nap mint nap, hosszú órákon át. Most inkább arra figyelek, hogy ne teljen el nap gitározás nélkül.

– Hallgat újabb előadókat?
– Természetesen. Esténként leülök a számítógép elé, felteszem a fejhallgatót, és igyekszem tartani a lépést a rendkívül sűrű megjelenésekkel. Barátaim is állandóan küldik az új kedvenceiket, szóval tudom, mi történik a színtéren. Ez nagy segítség számomra, hiszen a nyugati zenekarok, előadók mindig jó példával jártak előttünk.

– A kilencvenes években több sikeres zenekar producere, zeneszerzője és kitalálója is volt (ASIA, Amadeus). Még dolgozik hangmérnökként és producerként?
– Romániában elsőként nyitottam magánstúdiót, ahol 18 évig éjjel-nappal dolgoztam, és ez az egészségem rovására ment. Jelenleg a házi stúdiómban dolgozom. Annak idején a zenélés és produceri munka mellett – idegen nyelvleckéktől a cigányzenekarokig – mindent rögzítettem, emellett a Balotești mellett lezuhant repülőgép fekete doboza által rögzített adatok megfejtésében is részt vettem. Elég volt. 

Egymondatos jellemzések Adrian Ordeántól

• Steve Vai – „ Invenciózus.”
• Joe Satriani – „A legtalálóbb, legmegfelelőbb dolgokat pengeti.”
• Yngwie Malmsteen – „Elképesztően virtuóz, de…”
• Ritchie Blackmore – „Az ő hatására tanultam meg gitározni, mai napig nagy kedvencem a Blackmore`s Night nevű őrültség ellenére.”