Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egy szóval se mondhatja senki, hogy nem készülünk, nem készítgetnek föl bennünket, itt élő magyarokat a nagy román nemzeti ünnepre, december elsejére. Ugyanis akkor, száz évvel ezelőtt, az első világháború végén gyűlt össze néhány száz, néhány ezer román, és egész egyszerűen bejelentették, hogy Erdély, Bánság, Partium, Máramaros stb., Romániával egyesül… Ismerjük. Azt sose mondják, az ünnepre vackalódó esztendőben különösen nem, hogy az erdélyi, nagyváradi meg temesvári stb. román polgárság egyáltalán nem akart csatlakozni, maradni akart Magyarországban!
Kolozsváron ismét megmozdultak a hírhedt Funar polgármester hívei, mivel ő maga is visszament röhögvényes múltjából a cselekvés mezejére: pártot alapít, ilyesmi… Megszerezték ugyanis (nem volt nehéz) a száz évvel ezelőtti fényképeket Kolozsvár főteréről. Óriásplakátot eszkábáltak, de arról eltüntették (milyen a technika, lám, s főként a hazai román!), eltakarították a magyar üzletneveket, minden magyar meg angolos, franciás nyelvű feliratot. Szinte látom a városi tanács fogcsikorgató döntését: csak semmi együttélés! Semmi magyar múlt!
Megboldogult ifjú korunkban kaptunk föl egy rigmust. Igazán játékos. Jegyzem ide: „Dübörög a Horthy-batár,/ Lesz még japán-magyar határ./ Borneo és Celebesz/ magyar volt és magyar lesz!” – Ehhez illesztettem játékos kedvemben akkor a magamét: Ceaușescu, Kadhafi/ két igazi hazafi./ Meghódítjuk Afrikát!/ Föl, fiúk, „neinfrikát!”
A neinfrikát félelem nélkülit jelent magyarul. Kolozsvárt ma úgy akarják kitörölni az emlékezetből, ahogy a humor japán-magyar határt játszik. Csakhogy itt a bennünket szándékosan elégető, kikergető tűzzel játszik a hatalom naponta. Drámai játék, középkori szinten. Az óriásplakátra egész nyugodtan fölírhatták volna ez ünnepi esztendőben Kolozsváron: „A múltat végképp eltörölni…”
Ennyit a kommunista Internacionáléból, melyen ma is alapul Románia politikája. És hadd tegyem hozzá: nem lesz nehéz eltörölni a magyarságból ide adott részt, ha a magyar sajtó ma is multikulturális identitásról csöpögtet. Ilyen magyari szinten.