Szomorú világbajnokság

Kezdődik a focivébé, és őszintén, nem nagyon érdekel. Nem vagyunk ott, és kikosarazott kérőként nem fűt a vágy mások menyegzőjén kényszermosolyogni. (Bár örvendek is, hogy nem jutottunk ki, így nem röhög rajtunk a fél világ, mint az andorrai kaland után).

De most inkább tényszerű megállapításként mondom: a válogatottak meccsei gyengébbek, mint a komoly futballal rendelkező országok bajnokságai. Elsősorban a pénz miatt. Össze sem lehet hasonlítani az összegeket, amelyek a nagy klubokat erősítik a válogatottak pénzalapjával. Amikor R. Abramovics átvette a Chelsea-t, összevásárolta négy földrész sava-borsát. Volt úgy, hogy a francia, az olasz, a spanyol válogatottak alapemberei a kispadon ücsörögtek, mert nem fértek be a Chelsea kezdőcsapatába.

Aztán a klubcsapatok egész évben együtt vannak, Messi Iniestát álmában is megtalálja, míg Higuaínnal alig találkozik néhány nappal egy mérkőzés előtt. Ezért döcög és akadozik az összjáték. Egy nem szakember is felismeri a Barcelona, a Manchester City, a PSG, a Bayern stílusát, míg válogatott szinten nehéz ma találni egy igazán karakteres csapatot, amelynek legyen egy utánozhatatlan játékfelfogása. Az Aranycsapat, az 1970-es Pelé–Carlos Alberto–Jairzinho Brazíliája, A Cruyff–Neeskens-féle hollandok, Beckenbauer és Gerd Müller németjei óta melyik ország válogatottja vehetné fel a versenyt a Juventussal, a Reálról nem beszélve?

A vébén a nemzeti bajnokságokban kifáradt játékosok ráadás-meccseit fogjuk látni. Ne csodálkozzunk, ha már nem megy úgy, mint a vad iramot megkövetelő Premier League-ben.

Azt sem szeretem, hogy a nemzetközi meccseken rendszeresen megjelennek az úgynevezett keménymag-szurkolók, a primitív nacionalizmus mákvirágai, akik a meccset nem nézik, csak a balhét keresik.

És még valami. A nemzetközi média más alkalmakkor dicshimnuszokat zengett a házigazda ország erőfeszítéseiről – micsoda stadionok, szállodák, éttermek várják a vendégeket. Most síri csend, mert Oroszországról vagy rosszat, vagy semmit. Mint amikor a téli olimpiát páratlan pontossággal megszervezték, de a nyugat újságcsepűrágói csak azt vették észre, hogy a csodálatos megnyitón egy (1) technikai hiba becsúszott…