A kommandói Erdélyi Erdőipari Részvénytársaság

Kommandó (más helyeken, így a helység honlapján is: Komandó) – eredeti nevén Grenzkommando – az Osztrák–Magyar Monarchia itt szolgálatot teljesítő katonáinak őrhelyéről kapta nevét. A környék erdőrengetegei mintegy 10 ezer hektáros részének tulajdonosa, Zathureczky Gyula 1882-ben eladta a terület fatömegét Horn Dávid felvidéki származású pesti üzletembernek, aki az erdőségek feltárására és kitermelésére kért és kapott engedélyt. 1882-ben hatalmas építkezésbe kezdett, megalapítva az Erdélyi Erdőipari Részvénytársaságot.

Az első fafeldolgozó telepet a volt földbirtokos tulajdonos neve után Gyulafalvának keresztelte, gőzfűrésze Potsa József főispán tiszteletére a József-fűrész nevet kapta. Az üzem, mely már 1888-tól, Délkelet-Erdélyben először villanyvilágítást használt nemcsak az üzem és a rönktér, de a tisztviselői és munkáslakások megvilágítására is, ünnepélyes felavatására 1889. január 18-án került sor. Jelen volt a megye elöljárósága, élén Potsa József főispánnal és Szentkereszty Béla országgyűlési képviselővel.

Pár kilométerrel tovább rövidesen megépült a második fűrészüzem is (Gábor-fűrész – báró Apor Gábor miniszteri tanácsos iránti tiszteletből), ez jelentette a mai Kommandó település létrejöttét. A Székely Nemzet 1890. évi 114. száma Jelentés a Horn Dávid-féle gyulafalvi ipari telep megtekintésére tett kirándulásról címmel részletesen beszámol a fűrészüzemek működéséről, termelési kapacitásáról, kereskedelmi kapcsolatairól, az alkalmazottak számáról. A gyárak megépítésével egy időben Horn Dávid körvasutat és siklókat tervezett a hegyek közé, az építésnek neki is kezdett, de anyagi gondjai miatt túl kellett adnia vállalkozásán. Így a telep 1897-ben a máramarosi származású Groedel testvérek (Bernát, Ármin és Albert) kezébe került.

A vasúthálózat tíz év alatt készült el, két sikló épült Horn idejében, az új tulajdonos még két siklót építtetett. A kommandói üzemet Groedel Bernát vezette, igazgatója 1912-ig Horn Dávid unokaöccse, Horn Móric volt. A kommandói vasúthálózat hossza több tucat kilométert tett ki, Kommandónál vált ketté a Nagy-Bászka és a Kis-Bászka völgyét követve, majd azok mellékpatakai mentén ismét több ágra szakadva. (Példaként: az egyik levezetett a régi Regátba levő Nărujára, illetve Nehoiuba, míg egy másik, Papolc érintésével a barátosi vasútállomásba kötött be.) A hálózat összhossza elérte a 200 kilométert.

A Kovászna-Térrét HÉV-et 1892-ben létesítették, bekapcsolódva ezzel a Brassó–Bereck vasútvonalba. A vonalvezetést úgy alakították ki, hogy Kovásznát a vasút elkerülje, de Vajnafalvánál már közvetlenül a házak mellett haladt, míg beért a Tündérvölgybe, ahol a már megépült siklóhoz csatlakozott.

A kommandói üzemekben neves szakemberek dolgoztak a monarchia minden részéből, akik művelt polgári életformát honosítottak meg. Amellett hogy iskola létesült, kaszinót alapítottak, az ún. Úri-lak szállodaként szolgált az odalátogatók részére.

A fatelepek tulajdonosa, a Groedel család harmadik nemzedéke 1931-re eladósodott, már nem tudták fizetni a munkásokat. Egy Lichtenstein nevű kereskedő fia tartotta egy évig a telepeseket, nehogy otthagyják az üzemet. Az utolsó Groedel később kifizette az adósságot. A második világháború után már csak egy fatelep működött, a gyulafalvi fűrészüzemet már korábban megszüntették, s ezt követően maga a település is beleolvadt Kommandóba.

A kommandói gyár 1960 után indult pusztulásnak. Egy rendelet szerint a gépeket nem lehetett helyben javítani, az elszállított eszközökből pedig a legtöbb soha nem került vissza. Végzetes csapást jelentett az 1995-ös hatalmas szélvész, ami 2,5 millió köbméter szálfát döntött ki, egész erdőrészeket tarolt le. Az erdő regenerálódásáig kitermelési korlátozást vezettek be, ami egyet jelentett a fakitermelő vállalat csődbemenetelével. Az üzem 110 évig működött, 1999. október 17-én de. 10 órakor zárták be.

József Álmos