Mozaik

A lámpa elaludt, sötét lett az ajtó kinyílt unokabátyám kilépett rajta, majd pár perc múlva visszatért, felkapcsolta a lámpát és ekkor láttam, hogy tenyere közt egy házi verebet tart. Tíz éves lehettem, teljesen ámulatba ejtett a mutatvány. A velem azonos nevet viselő unokabátyám mosolygott, látta rajtam a teljes meglepetés, majd újra kilépett az ajtón és mikor bejött már nem volt a kezében a madár. Nem bűvészmutatvány volt, hanem valóság, de nagyon elvarázsolt. Mindez történt egy nyári estén Hatolykán egy tornácos házban.

Amint magamhoz tértem a látvány hatása alól, nyomban megkérdeztem hogyan csinálta. Már akkor nagyon kedveltem a madarakat, nem tettem különbséget, egyformán szerettem a verebet, a galambot, vagy a fecskét. Ma is lenyűgöz egy verébsereg látványa, habár már nincsenek akkora verébcsapatok mind régen, a magas jegenyefák is eltűntek ahol nyári estéken, még napnyugta előtt a verebek összegyűltek és szürkületig zsinatoltak, míg végül elcsendesedtek. Egy alkalommal szemtanúja voltam, szintén Hatolykán, amikor egy kuvik elcsípett egy verebet a fán alvók közül. Erősen szorította karmával és úgy vitte magával, minden bizonnyal a fiókáinak. A verebek egy ideig csiripeltek a társuk kétségbeesett rémisztő hangja miatt, aztán elcsendesedtek. Ez a természet rendje, reggel észre sem vették, hogy hiányzik egy társuk.

Volt idő, mikor megcsappant a verebek száma a térségünkben. Régen a telített magtárak hatására drasztikusan észlelhetően megnőtt a verebek, a balkáni gerlék létszáma. Ezek megszűnésével látványos volt a populáció csökkenés. Az utóbbi időben örömmel látom, hogy újra népesebb a táboruk, és nemcsak házi verebeket láttam, hanem a picivel kisebb termetű, karcsúbb fajtársuk a mezei verebeket is.

Esténként veréb zsinatolás jelzi a napnyugtát, az ajtóm előtt lévő sűrű szőlőlugasba fúrják be magukat, és ott perelnek, civakodnak a jobb helyekért. Majd elhalkulnak. Ha lekapcsolnám a villanyt és kilépnék az ajtón, ugyanúgy megfoghatnék egyet, mint néhai unokabátyám. És ma már tudom, hogy pontosan ezt tette és mindezt értem, mert tudta, hogy szeretem a madarakat.

Kelemen László