Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azt én megmondani nem tudom, mikor is alkalmas a középiskolába hívogató főtéri börzét megrendezni, tanév végén vagy korábban, esetleg később, a beiratkozások idején, hisz bármikor is kerül erre a sor, a bizonytalanság az uralkodó a nyolcadikosok és a szülők körében.
Az igen jó ötlet, hogy minden középiskola kínálhatja magát, népszerűsítheti a jövőt, ami azokra vár, akik ide vagy oda kacsingatnak. Azt is el tudom képzelni, hogy vásárnapok alkalmával külön bódét állítanak fel a bemutatkozásra kész iskoláknak. A kínálat elég széles lehet, az, hogy milyen hatással vannak a bemutatkozók az érdeklődőkre, amúgy is nem pillanatok alatt dől el. Persze, az ilyen kirakodás sok kérdést is megfogalmaztat a kíváncsiskodókkal. Az elméleti líceumok esetében elsősorban a szellemi munkára alkalmasakat szólítják meg, olyanokat, akik a holnapjukat a középiskola után a továbbtanulást biztosító főiskolákon képzelik el. Számukra tulajdonképpen a választási lehetőség kevésbé bonyolult, hisz végeredményben két ösvény közül kell az egyiket bejárni. Ez attól függ, hogy humán vagy reál beállítottságúak. Hosszasabb lehet a nézelődés a szakközépiskolák és szakiskolák esetében. A legutóbbi „kirakodás” azt mutatta, hogy a legtöbb lehetőséget érthetően a volt Kós Károly Líceum szakmáival kibővült Puskás Tivadar mutatta be, reméljük, olyan népszerűen, hogy sokan nyitják meg ennek az intézménynek a kapuját. Érdekes mindig a Berde Áron és a hasonló profilú, román tannyelvű szakközépiskola bemutatkozása is. Érthetően, hisz itt ajánlják talán a legvonzóbb szakmákat.
Említettem, hogy kérdések és ötletek megfogalmazhatóak ilyen alkalommal, általában a szakképzéssel összefüggésben rengeteg rendezvény, tanácskozás, összejövetel zajlott az elmúlt két esztendőben, de mintha az eredmény váratna magára. Lehet, maguk a kezdeményezők sincsenek tisztában, hogy milyen formában is lehetne, kellene minél több fiatalt a szakképző iskoláknak megnyerni. Én személy szerint jónak tartanám, ha valahol olyan üzlet nyílnék, ahol az iskolai tanműhelyekben készült tárgyakat árulnák. Nem a levegőbe beszélek: valamikor volt ilyen Kézdivásárhelyen, sikeres volt, de megszűnt. Azt hiszem, az ilyesmit akár ráfizetés mellett is vállalni lehetne. (Ez egyben segíthetne abban, hogy egész esztendőben alkalom kínálkozzék a tájékozódásra.) Ugyanakkor talán jobban oda lehetne figyelni a Székelyföld hagyományos szakmáira, mert maholnap településeinkről teljesen eltűnnek a kőművesek, lakatosok, ácsok. Úgy gondolom, ezzel kapcsolatosan a polgármestereknek is lehetne némi szava, úgy is, hogy ők küldenek tanulókat ezekre a szakmákra. S ha végez a fiatal, alkalmazhatják is. Nos, az ilyen fergeteges forgatagoknak ilyen kihatásai is lehetnének!
Kézdivásárhelyen sok minden volt, ami sikeres volt, de megszűnt. Soroljam?