Félt, hogy ott marad

Találkoztam, és nem is véletlenül egy megfogalmazással. Harangként kondult bennem, sorstanács erejével. Meg nem állhatom továbbadni, ne száradjon rajtam, bennem. „Megnéztem magamnak Amerikát, tudjunk egymásról. Nem sok idő után hazajöttem, mert attól féltem, hogy ott maradok.”

A fentit nyilatkozó fiatal férfi szép sikereket ért el az itthoni, mármint a romániai könnyűiparban. Már az egyetem után hívták több helyre a számunkra egyre hontalanabb hazában. Nem politikai, hanem szakmai ágazatokban, vegyészként emelkedett hamarosan a vezérkarokba. Jó volt nézni, tudni is, hogy a sepsiszentgyörgyi, székelyföldi Józsa Levente állja a sarat anélkül, hogy jellemét és pályáját bekoszolná.

Nyilalló volt arra gondolni is körötte, ha már kiment az Egyesült Államokba, nem jön ám haza a technika meg a pénz országából. Száz esztendő alatt sok volt a példa erre. De még hamarabb is, hiszen itt van kéznél Tompa Mihály (1817–1868) A gólyához c. verse, abban írva vagyon a levert 1848-as forradalom és szabadságharc szószéki siratása. „Sokra sír, sokra vak börtön borul. / Kik élünk, járunk búsan, szótlanul.”

E versben benne van a rettenet, a nemzetveszejtés állapothatározója is: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk.”

Hogyan is történt, miféle folyamat áldozata leve Magyarország? Itt a versben az is! „Van, aki felkél és sírván, megyen / új hont keresni túl a tengeren.”

Levente szemközt találta a nemzeti végzetet; azt is mondhatnám, a magyar vándormadarak jelzése érintette mellkason, a szív tájékán. Aztán lepallotta kezeit, szárnyra kelt, akár a vándor gólyamadár, és repült haza. Merészelt beleszólni önnön sorsába, még mielőtt elszakadt volna az a kötelék. Megtudta önmagában, hogy tört evezős küzdelmet jelent ám a Kárpátok, Székelyföld fiának az óceánosdi.

Tompa Mihály tiszteletes úr, a papköltő jelzi versben azt is, hogy a végzettel ki lehet kezdeni. Török Áron egykori sepsiszentgyörgyi tiszteletes elégedett lehet Levente unokájával, ahogy nemzete is hasonlóképpen. Hazajött, alkotó tanúnak, a szülőföld védelmébe és annak védelmére