Folytatódnak a heves harcok a Donyeck megyei Szoledar városáért
Az orosz erők a Donyeck megyei Bahmut irányában megpróbálják átvenni az ellenőrzést ...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Julie Baker soha nem álmodott arról, hogy valaha is piacvezető lesz a luxus-kivitelezésben gyártott tyúkpelenka bizniszben. Sőt, 2010 előtt, mikor „Elkényeztetett Baromfi” (Pampered Poultry) nevű cégét alapította, még csak nem hallott a csirkepelenkáról.
Tíz éve még csirkéket nevelt lányával egy kis amerikai farmon, a New Hampshirebéli Clermontban. Ekkor lett figyelmes egy, a youtubon megosztott videóra, amelyben egy tyúk hátsófelén furcsa, háziköpenyszerű valamit feszült. Mint kiderült, ez egy pelenka volt, amit azért húztak gazdái a baromfira, hogy ne kelljen folyton takarítaniuk a házi kedvencé protezsált madár után. Bakert lenyűgözte a látvány, és eldöntötte, ő ki fogja próbálni. Erre nyomós oka volt: kislánya rendszeresen megával cipelte a házba kedvenc tojóját, Abigélt, aki annak rendje és módja szerint természetesen tele is potyogtatta a padlót. Hogy ne kelljen naponta többször is tyúksz@art pucolnia, Baker eldöntötte, új trágyamenedzselő rendszert ültet a gyakorlatba.
Így kezdett el Julie gyapotszövetből tyúkpelenkákat varrni. Hamarosan a többi baromfitenyésztőknek is megtetszett az ötlet, és elkezdték noszogatni, készítsen az ő kotlóiknak is hasonlót, de még fizetni is hajlandóak érte. És mivel kislánya sem járt iskolába, hanem otthon, maga taníttatta, Baker elhatározta, hogy a megrendelésekre egy kis vállalkozást épít. Lányával egy online boltot indítottak be, kezdetben nem is annyira a vásárlók bevonzása miatt, mint inkább a termék amolyan informatív, vicces tálalásaként.
A biznisz azonban berobbant, az oldalra egymás után érkeztek a megrendelések. Rengetegen. Míg korábban leginkább csak barátoknak készítette a tyúkpelenkákat, kik az amerikai vidéken nagy népszerűségnek örvendő baromfi szépség– és bemutatóversenyekre öltöztették fel a ruhadarabbal jószágaikat, néhány év után arra lett figyelmes az újdonsült vállalkozó, hogy ügyfélköre jelentősen megváltozott. Újabban a baromfitenyésztés világával semmilyen kapcsolatban nem levő emberektől érkezik a megrendelések zöme, olyanoktól, akik a szárnyasokat már nem az udvarban, haszonállatként, hanem a lakásban, házi kedvencként tartják. Mi több, a pelenka új funkcióval gazdagodott: az új vásárlók már esztétikai igényeket is megfogalmaztak, hiszen imádnak kedvenceikről divatos fotókat megosztani az Instagramon.
Baker jelenleg havonta 500 és 1000 példányt ad el, darabját 18 dollárért.
– Nincs olyan állam, ahova már ne szállítottunk volna – állítja.
Hipszterek és városi csirkék
Az elmúlt évtizedben a csirkenevelés és tyúktartás – mi korábban a vidéki gazdák foglalatosságának számított – az elitek hobbijává vált az Egyesült Államokban. A mezőgazdasági minisztérium egy 2013-as tanulmánya szerint a nagyvárosi háztartások több mint 1%-a baromfitartóvá vált az USA-ban.
Ezek az urbánus „gazdák” a tyúkot háziállatként tartják, speciális táppal etetik, és akárcsak a kutyákat, pórázon sétáltatják. A gazdagabb városokban, mint például San Franciscóban a baromfi egyenesen státusszimbólummá vált, gazdáik pedig elképesztő összegeket költenek jólétükre. A Washington Post egy márciusi riportja arról számolt be, hogy már csirke-kuruzslókat is foglalkoztatnak, akik a tollas kedvencek közérzetét mérik-fürkészik, 225 dolláros órabérért. Sőt, egész kis ipar látszik kialakulni az új hóbort köré, megjelentek ugyanis a házi tyúkok személyi edzői, de olyan telefonos applikáció is létezik már, ami mozgásdetektorral, fény- és hőérzékelővel ellátott speciális tyúkketrec páratartalmát szabályozza. Ezt a modern pajtát amúgy 20 ezer dollárért árulják.
És ugyebár ahol lakásban tartják a tyúkot, ott szükség lesz pelenkára is. Igaz, előfordulnak szobatiszta szárnyasok is, a nagyvárosi rohanó életvitel mellett azonban kevés hobbi-baromfitartó tud időt szakítani a madárdresszírozásra.
Többféle csirkepelenka létezik. A Connecticut állambéli Traci Torres, a „Csirke kedvencem” (My Pet Chicken) üzlet tulajdonosa egy tépőzáras változatot árul, ennek az alapját egy, a tyúkra felhelyezett hám jelenti. Arról pedig tök egyszerű mozdulattal, naponta többször is lecserélhető a megtelt pelenka. De létezik nedvességálló, és újramosható pelenka is. A fapados tyúkpelenkák sima papírtörlőt igényelnek, ezzel kell bélelni és cserélni szükség esetén. Legtöbbjük többszöri használatra készült, így akár több hónapig is rongyolható. Mi ez, ha nem a fenntartható ipargazdaság?!
Baker 18 dolláros pelenkái a közepes kategóriába esnek. A „Tisztán Baromfi” (Purely Poultry) zebracsíkos, virágmintás és rózsaszínben pompázó modelljeit már 17 zöldhasúért kínálja, míg a „Csirke kedvencem” 30 dollárért egyedi rendeléseket is bevállal. Még ezt is übereli a „Toll Viselet” (FeatherWear) kiskereskedés, ahol farmernadrágok anyagából készült – „Calvin Klein ötvözve Levi Straussal” fantázianevű, osztályon felüli minőségben 38 dolláros tyúkpelenkákat kínálnak.
A piac hatalmas, a verseny pedig tüzes – állítja Traci Torres.
Torres az első tyúkpelenkáját 2007 decemberében varrta meg, ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a szokatlan, de bőségesen kifizetődő megrendelői roham. Ugyan maga készíti-tervezi termékeit, kénytelen varrónőt alkalmazni, hogy eleget tegyen a kuncsaftok igényeinek. Elmondása szerint idáig legalább 5000 darabot sikerült eladnia.
Baker ugyanakkor kibővítette termékkínálatát. A tyúköltözékkel. Ez már majdnem semmilyen funkcionális szereppel nem bír, de annál több esztétikaival: 15 dollárért árulja a kék és lila tüllszoknyákat, a „divattudatos tojóknak” ajánlott stílusos hálóingek és ruhák mellett. Úgy saccolja, az eladás mintegy 10%-át ezek a termékek adják, havonta legalább 100 darab elfogy belőlük. – Az emberek régebb a csivavájukat öltöztették, most a tyúkokon a sor – jegyzi meg.
A divatos és jólöltözött tyúkok népszerűvé, instagram látványossággá váltak. A „Poharazás tyúkokkal” (Drinking with Chikens) instagram profilnak több mint 44 ezer követője van, és mexikói poncsóban, esőköpenyben – vagy éppen virágkoszorúval ékesített, alkoholos italok társaságában pózoló tyúkokat látni. Egy másik tematikus instagram-blog, a „Kotkodácsoló Csirke” (cluckingchic) – 5 ezer 5 száz követővel, melegmozgalmi nyakkendőkbe öltöztetett csirkefotókat posztol.
Baker a baromfik köré kiépült luxusipart a madarakkal szembeni évszázados emberi attitűdök változásával magyarázza. – Évszázadokig együgyű és piszkos haszonállatként tekintettek rájuk, még nevet sem adtak nekik, ha pedig megbetegedtek, egyszerűen lecsapták a fejüket. Hozzáteszi: pár éve, mikor üzleti együttműködést kínált fel több állatorvosnak, hogy a rendelőjükbe vitt beteg szárnyasok gazdáinak a hazaútra felajánlhatnák az ő pelenkáit is, a dokik egyszerűen csak – de jóízűen – kinevették. – Azt mondták, ez őrültség, ők nem kezelnek kotlókat, senki sem viszi orvoshoz a beteg csirkéjét. Ma már külön, a kapirgáló jószágokra specializálódott rendelők működnek amerikaszerte – emlékeztet.
Bár Baker klienseinek még jelentős hányada a hátsóudvarban tartja a tyúkokat, 20 fő körüli csapatokban, a nagyvárosi, kis négyzeméterű albérletekből érkező megrendelések száma robbanásszerűen nő. Legtöbb igénylés a relatív közeli New York-ból érkezik, Julia ezeket a madarakat „szobatyúkoknak” becézi.
De ma már a klasszikus tyúkkiegészítőknek is elkészítik a luxusváltozatát. Például a klasszikus tyúknyereg, melyet azért húznak az állatok hátára, hogy párzáskor ne sérüljön meg a tollazatuk, már az 1910-es évek óta létezik. Torres és társai ma már többféle színben, pöttyös-babos változatban 23 dolláros alapártól kínálják darabját. Az eladásokat egy Kolorádói vállalkozás vezeti, a „Csirkepáncél” (Chicken Armor) – ők 2011 óta több mint 50 ezer darabot értékesítettek.
A közösségi médiában rendkívüli népszerűségnek örvendő jelmezes tyúkfotók nélkül mindez nem történt volna meg – mondja Baker. Az ipart a tyúktartó gazdák figyelem utáni sóvárgása fűti. – Azt hiszen ez egy teljesen jó módszer arra, hogy feldobd, viccessé és lazává tedd a facebook profilodat. Az instagramon is rendkívüli lájkgeneráló hatása van ezeknek a képeknek -mondja.
Baker szerint az emberek ugyanazon okból adnak ruhát a tyúkokra, mint korában a kutyákra. Be akarják vonni őket is a mindennapi élet menetébe. – A nemzeti ünnepre, július negyedikére patrióta göncöket adnak rájuk, és piknikezés közben fotózzák le őket – mondja.