Menjek vagy maradjak?

A menni vagy maradni kérdés nagyon sok fiatal számára felmerül, miután a megélhetősége már saját kezébe kerül. Vajon az itthon maradás vagy a külföldön dolgozás mellé sikerül több pozitív érvet felsorakoztatni? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők Tusványoson, az elvándorlás témáját boncolgató, a Kárpát-medencei ifjúság elvándorlását feltáró kutatások és válaszlehetőségek című panelbeszélgetésen az Orbán Balázs sátorban. Ezt Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója moderálta, beszélgető partnerei Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnöke, Orbán Balázs parlamenti államtitkár, Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója és Vincze Géza, az Új Nemzedék Központ ügyvezetője voltak.
Elhangzott, hogy a magyarság megmaradása tekintetében nagyon fontos nemzetstratégiai kérdéssé vált az ifjúság szülőföldön maradása, boldogulása. Mindezek előtt azonban tisztázni kellett, hogy mi is a Kárpát-medencében levő ifjúság mostani állapota, utána pedig sorra merültek fel a témához kapcsolódó kérdések.

Csendes, elégedett ifjak
Székely Levente, a Kutatópont igazgatója egy 2012-es ifjúságkutatás eredményeire hivatkozva csendes generációnak nevezte a mait, ami nem feltétlenül hordoz negatív tartalmat, hiszen csak arra utal, hogy egy fiatal számára rendben van az, ahogyan a szülei élnek, vagyis azt követné ő is. 2016-ban újra elvégezték a kutatást, az eredmények nem cáfolták az addigiakat, ami azonban változott, az az, hogy a fiatalok elégedettebbek, mint négy évvel korábban voltak. Ami a politika, közélet szerepét illeti egy fiatal életében, elmondható, hogy egyik sincs igazán jelen, viszont ezt sem negatívumként fogják fel.
Orbán Balázs államtitkár szerint ez változni fog, amint a családalapításra kerül sor. Szerinte a kárpát-medencei magyar fiatalság helyzete kicsit nehezebb is a kisebbségi hovatartozás miatt, de nem szabad ezt tragédiaként felfogni, ők is ugyanúgy meg fognak érni a közéleti aktivitásra, mint ahogyan a korábbi generációk, sokkal rosszabb körülmények között.
Gulyás Tibor, a HÖOK elnöke ezt a rendszerváltás előtti generációt korlátozott ifjúságnak nevezte, ami annyit takar, hogy egy akkori fiatalnak az élete úgynevezett csőben haladt előre, nem voltak lehetőségei, nem tudott kinyílni. A rendszerváltás után ezek a korlátok felbomlottak, a fiatalok elé rengeteg lehetőség tárult mind az oktatás, mind a munkavállalás terén.

Veszélyt jelent egy egyetemi ösztöndíj a fiatalság itthon maradására?
Az oktatásra terelve a szót felvetődött a kérdés, hogy mennyire jelent veszélyt egy egyetemi ösztöndíj az itthon maradásra. Gulyás Tibor szerint teljesen rendben van az, ha egy fiatal új nyelvet akar megtanulni, új, modernebb környezetben szeretne élni. Úgy gondolja, ez nem tekinthető veszélynek, sőt, támogatni kell és éreztetni azt, hogy bármikor visszatérhet az anyaországba.

Miért nem elég mobil a kárpát-medencei fiatalság?
A témát boncolgatva elhangzott továbbá az is, hogy a magyar fiatalság nem elég mobil, amire több magyarázat is érkezett. Vincze Géza, az Új Nemzedék Központ ügyvezetője szerint elsősorban a nyelv az oka, hiszen szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre, de ez egy olyan különleges nyelv, ami nem igazán hasznosítható más országokban. Így tehát a magyar fiatal elvándorlása nem annyira gyakori, mint például egy németé vagy angolé. Azonban az is fontos, hogy a magyar fiatal is kipróbáljon új nyelveket, tapasztalatokat szerezzen, amiket pár év múlva akár itthon is hasznosíthat. Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója szerint egy másik oka a lakáshelyzet, mivel itt a Kárpát-medencében a családok általában tulajdonosok, míg más országokban csak bérlők, tehát sokkal könnyebben mobilizálhatók. Része a társadalmi tudat is, a történelmi emlékezet, amihez inkább ragaszkodnak az itteniek. Végül pedig meghatározó tényező a szociális örökség, hiszen a régi időkre visszagondolva is az volt érték, ha valakinek egy munkahelye volt egész életében.

Érvek és ellenérvek. Melyik erősebb?
Egy 2016-ban elvégzett kutatás során kiderült, hogy a legtöbben Kárpátaljáról rendelkeznek külföldi munkatapasztalatokkal, míg a legalacsonyabb arány Felvidékre volt jellemző. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyi időt töltenének külföldön, a leggyakoribb válasz a néhány év, néhány hónap volt, tehát nem véglegesen hagynák el országukat. Bali János egy interjús kutatás során összegyűjtötte azokat az érveket, amelyek a külföldre utazás mellett szólnak. Ezek a személyes vágyak, jobb munkalehetőség, kíváncsiság, kalandvágy, szakmai fejlődés. Ezek individuális szempontok, tehát nem merült fel az, hogy mi lesz az itthon maradottakkal. Ennek egyik oka ugyebár a technikai fejlettség, hiszen interneten keresztül ma már fenntartható a kapcsolat a családtagokkal. Az interjúkat később három csoportra osztották (akik még itthon vannak, akik készülnek külföldre, és akik már hazatértek), és különböző válaszokat hasonlítottak össze. Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedettek az egészségi állapotukkal, mindhárom csoportban a kérdezettek fele válaszolta azt, hogy elégedett. A társasági életre vonatkozó válaszokban azonban óriási különbség volt érezhető. Az elvándoroltak csupán 28%-a elégedett társasági életével, az itt élők 54%-a, míg a hazatértek 57%-a volt elégedett, tehát duplája. A lakáskörülményekre is rákérdeztek, eszerint a Kárpát-medencében élők elégedettebbek, hiszen nekik saját lakásuk van. Ennek kapcsán a Kutatóintézet összeállított egy kis könyvet, amelyben érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, és amelyben úgy látszik, sokkal több olyan tényező szerepel, amelyek az itthon maradás mellett szólnak. Ezek elsősorban személyes, érzelmi tényezők, mint például a család, barátok, hazaszeretet, de a kárpátaljai fiataloknál érdekes módon ezek a marasztaló tényezők gyengébb mértékben jelentkeznek.

Ha mégis külföld, akkor munka vagy tanulás?
Orbán Balázs úgy gondolja, hogy a tanulási célú tapasztalatszerzés helyes, amit támogatni kell. A munkavállalási célú tapasztalatszerzést két csoportra osztja. Az egyik az, amikor egy fiatal karrierje szerint választ külföldi munkát, tudását kamatoztatja ezáltal. A másik pedig, ami nincs annyira rendben, mint az előző, amikor nem az eddigi tudását kamatoztató munkát vállal, ezt a londoni pizzafutár példájával szemléltette. Ez nem a legszerencsésebb megoldás sem az egyén, sem pedig az állam szempontjából. Az egyén ugyanis egy alacsonyabb státuszú munkakörbe kerül, mivel úgy gondolja, ezzel többet kereshet, de a hazai munkaerőpiacot is megfosztja. Elsősorban erre a csoportra kellene fókuszálni és „visszahúzni” őket. Vincze Géza kifejtette, hogy szerinte ennek a csoportnak a hibája a nyelvtudás hiánya, hiszen hiába jó orvos, jó mérnök valaki itthon, ha külföldön nem tudja magát eladni. Tehát elsősorban erre kéne nagyobb hangsúlyt fektetni, még a külföldre utazás gondolatának megfogalmazódása előtt.

21. század – a magyarság évszázada
Végszóként Orbán Balázs üzenete a fiataloknak az volt, hogy bár a 20. század nem igazán volt a magyarság évszázada, a 21. század annál inkább, hiszen minden adottnak tűnik egy jobb jövőért. Egyrészt az anyaország helyzete is kedvező, másrészt fejlettebbek a kommunikációs eszközök, a közlekedés, a gazdasági kapcsolat. Nem érdemes tehát a magyarságról lemondani, sőt, most érdemes a fiataloknak a magyarságukba megérkezni.
Összefoglalva a panelbeszélgetést, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke úgy gondolja, hogy az elvándorlás egy óriási kockázatot jelent, még ha az időszakos is. Szerinte hasznosabb a magyarságra nézve az, ha valakinek nincs egyetemi képzése, de szül három gyereket, így biztos, hogy nem marad fiatalok nélkül a régió. „Székelyföld addig magyar, amíg itt 600.000 magyar él. Ha elmegy a fiatal, és nem jön vissza, akkor ez elvész, mint magyar élettér” – fogalmazta meg.
A beszélgetés pozitívan záródott, élő példaként szolgált egy, a közönség sorai között elhangzott történet, miszerint kilenc, külföldön töltött év után a család inkább Erdélyt választotta otthonának, és két gyerekkel költözött haza. A végszó pedig az, hogy ha ki is költöznek a fiatalok, mert kedvezőbbnek látják azt a világot, előbb-utóbb úgyis hazatérnek, mivel amellett, hogy a szívük hazahúzza, reménykedni kell abban is, hogy a 21. század a magyarság évszázada lesz, és ezért tenni is kell valamit. <<

Pilbáth Kincső