Gondolatok a könyvtárban

Csodálkozom, hogy a Nobel-díjas Kertész Imrénk nem szerette a házi olvasmányokat, de neki is volt két kedvence: A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok. Itt jegyezném meg, hogy a finn diákok azért sikeresek, mert a kommandó-igéjük a folytatni, és nem feladni.

Egy amerikai író szerint a világ nem csak az, amit látunk, hanem amit gondolunk. Az idő múlik: mindig feltűnnek az új Naomi Osakák, akik le tudják győzni a Serena Williamseket – igaz, ő is megverte annak idején Szeles Mónikát. Sőt, Federer is mondogatja, hogy abba fogja hagyni a teniszezést, mert már a teste nem úgy működik, ahogy szeretné.

Vannak imazászlók a Himaláján, illetve Buddhát megkérdezték: mit nyert a sok meditációval? – Semmit – volt a frappáns válasz –, de veszítettem a félelmeimből, öregedéstől való félelem, haláltól való félelem.

Csak úgy sikerül sok minden, ha lelkünkkel is akarjuk, habár az elménél nincs hatalmasabb – állítja Erich Fromm filozófus. „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek” (Ady Endre).

Horváth Péter író, rendező, színész szerint a bölcsbolondtól is tanul az ember.

Megy „előbbre” a világ a könyvek által, Umberto Ecónak 35 ezres könyvtára volt Milánóban.

Goethe Faustja a „mindig többet tudás” szimbóluma: sokat tudok, de mindent akarok tudni. Szellemesen fogalmaz az író, amikor azt mondja: mindent tudok, csak a MINDENT nem tudom.

A szakpszichológus „imitált családról” beszél, ami az életstílusunkat illeti, és tudjuk, hogy már vannak youtuber anyák és tennis touch. Létezik felinofóbia, beszélünk testmódosításról, bőr színével megegyező implantátumokról.

Ioan Holender, a bécsi opera volt igazgatója úgy fogalmazott, hogy minden idők legjobb szopránénekesnője a Kolozsvárról „átjött” Tőzsér-Váradi Ilona, és a híres trióban, Carreras, Domingo és Pavarotti közül a legjobb képességű énekes Domingo.

Amikor Tolsztoj fáradt volt, orvosa azt tanácsolta, menjen kirándulni, de egyedül! Mi is tegyünk kulturális sétákat. Schumann vagy Schubert, szól a kérdés? Mindegy, de Sosztakovicsnak írják.

Simó Erzsi, Kézdivásárhely