Tibád Sándor Apáczai-díjas

Immár tizennyolcadik alkalommal osztják ki e hét végén Szovátán, a Teleki Oktatási Központban a tudományos munkásságért járó Apáczai-díjat. A nagy pedagógusról elnevezett díjat olyan aktív vagy az oktatásból nyugdíjba vonult pedagógusoknak ítélhetik oda, akik a katedra mellett vagy utána tudományos kutatással is foglalkoznak.

A kitüntetésről kétévente a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége mellett 2014-ben létrehozott Tudományos Tanács dönt, amelynek tagjai mindazokat a megyéket képviselik, ahol magyar nyelvű oktatás is folyik. Kijelenthetem, növekvő az érdeklődés, s a beküldött pályázatok arról vallanak, hogy nagyon sok pedagógusunkban él a kutatási láz, és ha a napi munkájuk mellett végzett kutatás eredménye sok esetben csak évek múltán érik is be, ez sem szegi kedvüket.

Örömmel mondhatom el, megyénk pedagógusai élenjáróknak számítanak ezen a téren is, hiszen minden második esztendőben többen is bemutatkoznak, és ha alkotásuk egyelőre nem is hódítja el a díjat, de bekerülnek egy olyan vérkeringésbe, amely további kutakodásra készteti őket, s e munka eredményeit összegező tanulmányba, könyvbe mentik át. A tanács tagjaként minden második évben alkalmam volt bepillantani a tudományos munkát végző kollégák műhelytitkaiba, s megállapítani azt is, hogy a pedagógus-kutatók nem csupán oktatói körökben emelkednek ki ilyen irányú munkálkodásukkal, hanem az erdélyi, sőt az egyetemes magyar kultúrtörténet egészének meghatározó pillérei.

Kétségtelen, az Apáczai-díj a legrangosabb tudományos elismerés a pedagógusok körében, Apáczai-díjasaink, dicséretben és elismerésben részesített pályázóink művei érdekes és értékes színfoltjai az összmagyar szellemi életnek. A kolozsvári dr. Gaál György, a szatmári Muhi Sándor, a csíkszeredai dr. Balázs Lajos, a háromszékiek közül József Álmos, dr. Borcsa János, dr. Erdély Judit, ifj. Brassai László, Török Árpád neve jól hangzik bármely fórumon. És hogy mit jelent számukra ez az elismerés, mutatja, hogy újabb és újabb munkákkal jelentkeznek, s céljuk megszerezni a díj ezüst, arany és gyémánt fokozatát, valamint a minden fokozatot elnyerőknek kijáró díszoklevelet.

A mostani díjkiosztáson újabb Apáczai-díjasunk lesz: a berecki Tibád Sándor is felkerül a legjobbak listájára. Templom és történelem – Lemhény az évszázadok szorításában című, szépen kivitelezett könyve sokévi fáradozás nyomán született, s közelről mutat be egy olyan székely települést, amelynek története sok sajátos vonással bír, de ezen túlmenően rápillantást nyújt nem csupán a környék, a környező települések életére, de az egész székelység megmaradásért vívott küzdelmének is emléket állít.

Ebben a harcban kiváló szerepet vállalt és játszott az egyház, érthető hát, hogy a könyv szerzője legbővebben éppen azokról a dolgokról szól, amelyek az egyház, az egyházi emberek közvetlen részvételének súlyát emelik ki a község egész lakosságának mindennapjaiban. A könyv írója évtizedekig a katedra szolgája volt, de úgy, hogy közben kutatta, gyűjtötte a szülőföldhöz kötődő ismereteket, levéltári emlékeket, szóbeli hagyományokat, s amikor eljött az ideje, egybeszerkesztette ezeket.

Fellapozva, beleolvasva egyre jobban meggyőződhetünk arról, hogy egy falu, egy közösség múltját és jelenét legavatottabban azok emelhetik be a köztudatba, akik onnan vétettek, s oda is tértek vissza felmutatni saját gyökereik szerteágazását. (Ebben nyújt segítséget az is, hogy a könyvbe beillesztették az egykori polgármester, Mike Géza nagyon is életízű visszaemlékezéseit.) És egyben beigazolódni látszik, meg és fenn csak az marad, amit írásban is rögzítünk. Ezért lehet példamutatónak tartani Tibád Sándor mostani kötetét is. Méltán nyerte el tehát az idei Apáczai-díjat!

Hadd soroljam fel mindazokat, akik Háromszékről beküldték idén tudományos munkájukat: Török Árpád újabb könyvét a korábban már elnyert Apáczai-díj ezüst fokozatával jutalmazták, dicséretben részesült Antalka Ágota, Barabás Mihály, Dancs Árpád, Kis Emese, elismerő oklevelet kapott Benkő Emő, Salamon Ferenc. Egy pályamű nem felelt meg a kiírás feltételeinek.

(A szerző a Tudományos Tanács elnöke.)