Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A napokban újból a média figyelmébe került a kisebbségi szimbólumhasználat kérdése Romániában. Több apropó is van, de a legfontosabb talán a brassói táblabíróság hétvégi, immáron jogerős ítélete, amely helyt ad a szentgyörgyi kormányhivatal azon álláspontjának, miszerint törvénytelen, és el kell távolítani a székely zászlót a Kovászna megyei önkormányzat tanácsterméből.
Nyilvánvaló módon ahhoz, hogy a szóban forgó döntés megszülethessen, nemcsak a független és józan bírói joggyakorlat hiánya – mivel az igazságszolgáltatás kisebbségi ügyekben gyakorlatilag egy láthatatlan közigazgatási bíróságként funkcionál – hanem egy rossz törvényi szabályozás is kellett. Pár éve a 2015/141-es jogszabály a lojális sajtóban még a koalíciós alkuk őszinte gyermeke, identitás és szabadság csúcsa volt, mondották: csattanó szimbolum és zászlóharcok kísérik majd dicsőséges útján.
Nos, az idő mást és másokat igazolt. Amint azt többen előrejelezték, a törvény nemhogy rendezte volna, hanem még vissza is vetette, megnehezítette a közösségi jelképek használatát. Nehéz is másként értékelni, ha már rá hivatkozva korlátozzák a magyar identitás, az emberi és politikai jogok gyakorlását.
Felesleges tehát az igazságszolgáltatás ítéletét, vagy a „zászlóügyként” elhíresült, már-már abszurd politikai hercehurcát minősíteni. A kialakult ellentét és a döntés ugyanannak az állapotnak a tünete: Romániában a közösségi jelkép- és szimbólumhasználatot huszonannyi év után sem sikerült méltányosan megoldani. A minap az USA a magyar kisebbséget érintő országjelentése ugyanezt állapította meg. Ez azért is fontos, mert nemzetközi relevancia ki-emeli a „zászlóügyet” azon értelmezések mizériájából, miszerint nem több, mint holmi kisebbségi komplexusból fakadó melldöngetés, pótcselekvés. Hogy legkevésbé „csak egy újabb kampánytrükk”, ha egy politikus szóvá teszi.
A képviselőház emberi jogi bizottságában megalakuló magyar nyelv és szimbólumok használatával foglalkozó magyarságügyi albizottság alkalmas lehet az ügy újragombolására. De szélesebb politikai, sőt kormánytámogatás híján könnyen annak süllyesztőjévé is válhat. Innen nézve, a helyzet magas déjà vu faktort mutat. Mi ez, ha nem a kisebbségi jogok örök visszatérése a román nemzetállam mítoszában?