eMAG: légkondi, pörkölt-készítő gép, kék papagájok ára – a keresés soha nem áll le (X)
2024-ben a román ügyfelek tisztítószereket rendeltek, légkondicionálókat kerestek, d...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Elmentem határozott léptekkel egykori iskolámig szombat este. Megélni akartam valamit, így, igekötősen, megélni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium legújabb megaláztatásának látványát, ha már megértem. Fejem fölött kemény, fekete fellegek az októberi égen, idelenn pedig nézem a kollégium bronz névtáblájának helyét. Bennem is fellegek, de legalább tudom, mitől sötétebb odabenn még a tegnapnál is a jelen.
Románia nyughatatlan, nem bír elviselni egy hetet, egy napot, hogy belénk, felénk ne rúgna. Kiadta a parancsot, levetette a Mikó bejáratától az intézet névtábláját, nincs ott immár, hogy REFORMÁTUS SZÉKELY MIKÓ KOLLÉGIUM. Az egek nem szakadoznak le a látványból, magam is csak állok, s gondolkodom a tábla helyét nézvén. Négy lány áll meg majdnem mellettem, ugyanazt nézik, pisszenés sincs, semmi. Pár méterrel odébb Csutak Vilmos egykori igazgató szobra. Ő is néma. És vonulnak fölöttem fellegek sötétjével, de sosem fellengzősen a tanár urak, tanárnők.
Rektor úr, nekem ma sem pihenőm az ágyam… – oldódik bennem súlyában a vers, melyet az Ő emlékére írtam megboldogult ifjú koromban. Brassó román táblabírái fölülvizsgálták ismét – hányadszor, egek? – a még itthoni magyarság jogát az anyanyelvéhez, jogát a szóhoz és a hanghoz, jogunkat a vízhez, melyet az egekből imázzuk le esztendőről esztendőre, hogy lenne enni kevés kenyerünk.
Kapaszkodom kétujjnyi jegyzetfüzetembe meg egy tollba. A kapus meredten néz a ketrecéből, mozdulatlanul. Valamit cselekednem kell. Valamit igenelni, valamit tagadni, megtagadni valamit, ahogy ebben az épületben egykor magam is megfogadtam valamit. A bronz névtábla elillant az októberi levelekkel, maradt helyén a sok szegecs. Hány lehet? Első sorban 13, másodikban 15, majd 14, 16… Rektor úr! Van-e jelképértéke a számoknak emitt és éppen most? Van-e? Aztán 12 és végül – ismét 13!
Az első meg az utolsó sorban a szerencsétlen tizenhármas. Rektor úr, összesen 83 néma szög az iskolám falában. Szerepüket veszítették. Ők 83-an jelképértékűek bennem, ameddig még eléldegélek ezen a parton.
Fejen talalta a szoget , ez az iras!