Elfödött igazság fénye

Kérdezheti bárki a mai békeállapotban, Romániában, hogy miért igen és miért nem, miért úgy és nem másképp? Még Isten se lenne megmondhatója a válasznak. Ha volt is mellkason belül rebbenő gyásza november 4-ének, jól rejtezett az. Meg se rebbent a rendőrség szempillája az emlékeink fájdalmától, mert – nem volt az látható.

El tudtam képzelni más november negyedikék idején, hogy néma, tömött sorokban elballagunk egy-egy szál virággal a ’48-as emlékműhöz, el a megható turulmadarashoz; himnusztalanul, de tele fájdalmas emlékekkel. Romániában meg sem várták 1956-ban, hogy a fasizmusnál is rettenetesebb Szovjetunió agyba-főbe s leverje a magyar forradalmat – elindult emitt a megelőző leveretés. Romániának forradalma soha nem volt, hát 1956-57-ben megrendezte a maga „preventív”, megelőző elfojtási rohamainak sorát…
Lapunknak nincs elég helye sorolni az ártatlanul élő, dolgozó, de magyar értelmiségiek, diákok, másmilyen személyek hosszú sorát, akik elvitték az egyoldalú balhét börtönökbe s halálba. Nálunk napsütéses szélcsend volt november 4-én idén is. Papok idéztek szívből és a Bibliából, még magyar nyelven; hogy meddig?
Immár nem válik meg, hanem aprádonként, lassan, mint a nyű a vetésben; dolgozik a hatalom, s úgy fogy el ajkunkon a szó, kövesedik bordáinkon a bánat. Akkoriban, ’56-ban, november 4-én rémülten figyelt a világ a magyar áldozatra. A román neofasizmus vigyorgott, és terelte rács felé az ártatlanokat, itt, Sepsin s más sok száz helyen, itthon, Székelyföldön s magyar Erdélyben, tél és túl. Erre is fogok emlékezni, tegye ezt más is. Hogy nem tudtunk, mert nem voltunk képesek együtt helyezni el fekete koszorút, valaminek az emlékére, hantjára.
Nem lázítok, hiszen itthon élünk, egy állítólagos itthoni demokráciában, ám minden nemes eleink emlékét nem súrolhatjuk le mi magunk! Jajongok, önmagunkért, mert aki jajong, az itt már gyanús. Teszem azt én. Volt, aki akkor hét évet kapott, és leülte Erdély népéért. Csak élnék még annyit, ha odabenn is. Fekete kenyéren és poshadt vízen.
A halott igazságnak is van napja, heve, fénye. Csak nem szabad elfödni azt.