Hatvan évnyi kántorkodás

Réti Adalbert Ernő decemberben tölti be a 83. életévét, amiből 60 évet kántorként tevékenykedett, és bár 65 éves korában nyugdíjba vonult, azóta sem adta fel a hivatását, továbbra is végzi a dolgát a kolostor templomában.

A kurtapataki születésű Réti Adalbert Ernő egészen kisgyerek korában kezdett el érdeklődni a zene iránt. Hivatástudata akkor bontakozott ki, amikor az esztelneki kolostor egyfajta lágerként szolgált az elhurcolt ferencesek számára.
– Mindenhonnan idehozták a papokat, annyian voltak, hogy bolhából is kevesebbet lehetett volna összeszámolni. Élelmet nem adtak nekik, szalmabálákon, a földön aludtak. Én akkoriban ministráltam, és Karácsonyi István atya észrevette, hogy szépen éneklek. Azt kérdezte tőlem, akarok-e orgonálni, amire gondolkodás nélkül igennel válaszoltam. Karácsonyi István méretre kicsike, de tudásban nagy ember, orgonaművész volt, tanulmányait Rómában végezte. Megtanított orgonálni, de ha kellett, akkor biza szigorú volt, mert amikor más hangot fogtam, az ujjamra csapott a ceruzával – idézte fel a régi emlékeket Ernő bácsi.
Réti Ernőt 1955-ben besorozták, és amikor hazatért, akkor fogadta a rossz hír, hogy Karácsonyi István atyát és Leander atyát valakik feljelentették, ezért őket a Duna-csatornához hurcolták, ahol Karácsony atya Leander testvér kezei között lehelte ki a lelkét, testét pedig tömegsírba vetették. Ernő bácsi akkoriban még nem gondolta, hogy egy nap kántor lesz belőle, egészen addig, amíg egy nap a kurtapataki kápolnában, mise előtt meg nem kérdezte a plébánost, énekelhetne-e. A plébános azonnal rábólintott.
Később pedig Nyisztor János bélafalvi atya kereste meg, hogy legyen kántor a gyülekezetében. El is vitték a misére, majd azt követően meg is választották. Az idők során Futásfalvára került szolgálni (ekkor már családja is volt), mígnem végül hazatért Esztelnekre, ahol egészen nyugdíjas koráig tevékenykedett, azóta pedig a zárda templomában végzi a kántori tevékenységet.
– Szeretem a zenét, mindig is szerettem énekelni és hangszeren játszani. Olyan szakma ez, amit az ember lélekből végez. Egy percig sem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam, és ha most lennék fiatal, akkor is a kántorkodás mellett döntenék. Egy olyan része az éle­temnek, ami csak jó tapasztalatokat hozott, és szép élményekkel jutalmazott meg – foglalta össze életútját Réti Ernő. <<