Nem maradt el a magyarellenesség

December 1-jén fellélegezve állapítottam meg, hogy az immár hagyományossá vált magyargyalázás nélkül zajlott le Sepsiszentgyörgyön a román nemzeti ünnep. Az utóbbi években ugyanis özönlöttek hozzánk a sértegetés, valamint provokálás szándékával érkező újfasiszták.

Itt pedig hordává verődve, gyűlölettől habzó szájjal szidalmaztak minket, a közeli nagyvárosból idevezényelt csendőrök védelme alatt vonulván Vitéz Mihály lovas szobra felé. Mindezt látván és tapasztalván felháborodással telített szomorúság szokott rajtam elhatalmasodni, hiszen az ilyesfajta magatartás még Romániában is rossz emlékké kellett volna már váljon. És hogy ez nem így van, azért elsősorban a gyűlöletet szító titkosszolgálatok, valamint az őket mozgató mindenkori hatalom hibáztatható. 

Örömmel nyugtáztam tehát, hogy keserves tapasztalataink ellenére mégis csak történt némi derűlátásra okot adó előrelépés a bukaresti hatalom és erdélyi magyarság viszonyában. Éppen ezért este hidegzuhanyként ért annak a híre, hogy hangoskodó csoport hatolt be a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu színház előcsarnokába. Annál is inkább, hogy ezúttal egy jobb sorsra érdemes kulturális intézmény vált a provokáció színterévé. Amint az utólag kiderült, a brassói Nemzet útja (Calea neamului) egyesület, Székelyudvarhelyről hazafelé tartó tagjai követték el ezt a kultúra elleni merényletet. Szószólójuk, Mihai Tîrnoveanu elmondása szerint azért, mert számukra elfogadhatatlan, hogy a román nemzeti ünnep estéjén a román színházban egy magyar szerző (Székely Csaba) drámáját játsszák, aminek a plakátján ráadásul a magyar zászló színei láthatók. Szégyelljétek magatokat! – skandálták a román népviseletbe öltözött és zászlókkal felfegyverkezett botránykeltők, akik csak a helyszínre kihívott csendőrök megjelenése után távoztak az épületből.

Nem csak elszomorító, hanem egyben tragikus is, hogy a 21. század hajnalán Európában ez megtörtént és megtörténhetett, hatására pedig feltevődik a kérdés, hogy ezek után mi következik? Talán könyvégetés? Reménykeltő viszont, hogy a román értelmiség színe-java ezektől a szélsőséges megnyilvánulásoktól kezd elhatárolódni.