Betekintés a mozgássérültek hétköznapjaiba

Eleget téve a Középajtai Református Nőszövetség meghívásának, szombaton a helyi református egyházközség imatermében a székelyszáldobosi születésű Nyikó Anetta tartott előadást a mozgássérültek hétköznapjairól, életéről, arról, hogy mit is jelent manapság mozgássérültnek lenni egy olyan világban, amelyben nemcsak a maguk betegségével, de mindenféle előítélettel szemben is szüntelen küzdelmet kell folytatniuk.

Anetta elmondta, világunk tele van sztereotípiával, például sokan nem tesznek különbséget szellemi és testi fogyaték között, a kettőt egybemossák, és csodálkoznak azon, hogy valaki, aki tolószékben ül, hogyan tud írni vagy olvasni. Ezeket az előítéleteket nehezen lehet kiverni az emberek fejéből – jegyezte meg.

– Nem egyszer azoktól hallottunk, akik már jártak például Amerikában, hogy ott mintha mindenki mozgássérült lenne, holott csupán arról van szó, hogy sokkal többen ki tudnak menni tolószékkel az utcára, míg nálunk, az akadálymentesítés terén uralkodó egészen szörnyű állapotok miatt sokkal kevesebben – fejtette ki.

Borzalmas, hogy mennyire rossz az akadálymentesítés településeinken, Barótról pedig ilyen szempontból ne is beszéljünk – húzta alá. Nem értett egyet azzal sem, hogy a legtöbb egészséges ember egy tolószékes személy láttán mindenekelőtt meglepődését fejezi ki, sajnálatának ad hangot. Nincs ok arra, hogy sajnáljanak minket, engem ez idegesít – nyomatékosította, majd kitért arra, hogy bár nehezebben, mint a többiek, de a fogyatékkal élők is teljes életet élnek. Elmesélte, ő például Brassóban tudta csak a sofőriskolát kijárni, jelenleg átalakított autót vezet, de a lényeg, hogy erőfeszítéssel bár, de tud sofőrködni. Nehezebb számára a bevásárlás is, hiszen nem éri fel az árut a polcokon, vonatra nem tud felülni, ám mindennek ellenére úgy véli, életében nem a fizikai, hanem inkább a lelki terhek elviselése nehezebb.

Ilyen szempontból tizennégy évesen került mélypontra, de aztán megismert olyan embereket, akik segítettek neki teljes életet élni, és kilábalni a hullámvölgyből. Idővel arra is rá kellett jönnie, hogy mindenekelőtt saját magát kell elfogadnia olyannak, amilyen, mielőtt mástól várná ugyanazt, ezáltal is a jó irányba terelve életét.

– Nem tudhatja senki sem, mi történik vele, egy baleset következtében bárki kerülhet tolószékbe. Bánjunk úgy a fogyatékkal élőkkel, ahogy mi is szeretnénk, ha velünk bánnának hasonló helyzetben – összegzett Anetta, aki meg tudta mutatni a körülötte levőknek, hogy mozgássérültként is lehet egyetemet végezni, mi több, szakmájában munkát talált. Úgy vélte, a hasonló előadásokra nagy szükség van, hiszen a másság elfogadásának egyik előfeltétele az, ha minél jobban megismerik az emberek a mozgássérültek mindennapjait, gondjait.