Kőrösi Csoma Sándor útján

Különleges meghívottja volt múlt héten a baróti Tortoma Önképzőkörnek a Bölönben született Vajda Gyula nyugalmazott mezőgazdász, lapszerkesztő és sinológus (a sinológia Kína kutatásával foglalkozó tudományág – szerk.) személyében. Demeter Zoltán művelődésszervező elmondta, Bukarestben találkoztak, ahol a 85 éves Gyula bácsi jelenleg is presbiterként tevékenykedik az ottani unitárius gyülekezetben.

Gyula bácsi ebben a korban is meglepő pontossággal emlékezett születésének körülményeire, mely 1934. július 15-én, vasárnap délután 4 órakor történt bölöni házuk csűrjében. A család kilencedik gyerekeként látta meg a napvilágot, és azért épp a csűrben, mert szülei szénát vittek haza aznap, amit le kellett rakni, és akkoriban bizony a szülés előtt álló nők az utolsó pillanatig dolgoztak. Édesapjáról elmondta, földműves volt, akkoriban az egyetlen bölöni ember, aki románul is tudott, lévén, hogy az első világháborúban sok román emberrel szolgált együtt.

Gyula bácsi gyermekkorában, ha csak tehette, a könyveket bújta, magát furcsa legénykének jellemezte, akit nem értettek meg a felnőttek, de ő sem igazán őket. 1946-ban Kolozsvárra került az unitárius gimnáziumba, ugyanott végezte a líceumot is, majd az egyetemet, agronómia szakon. Ekkor kezdődött kapcsolata Kínával.
A diákoknak ugyanis lehetőségük nyílt külföldre menni, igaz, csak valamelyik szocialista országba, ő pedig Kínát választotta. Elkezdte tanulni a kínai nyelvet, egyébként pedig rizstermesztésre szakosította magát Ázsiában.

Kínát bonyolult országnak tartja, ahol nem kevesebb, mint 55 nemzetiség él, azonban az autonómiától ott nem rettegnek annyira, mint mifelénk: az országban öt autonóm tartomány, harminc autonóm körzet és még ennél is több autonóm megye van. „Kína nemzetiségi politikája jónak mondható, az ország komolyan veszi a nemzetiségek önrendelkezési jogát” – állapította meg Gyula bácsi.

Aztán elmesélte, hogy Kínában is házasodott meg. Felesége Szingapúrban született, és akkoriban az járta, hogy ha valaki nem román állampolgárral kötött házasságot, akkor a frigyet az államfőnek is jóvá kellett hagynia, így kellett az ő házasságát is láttamoznia az akkori államfőnek, Groza Péternek. Romániába való hazatértük után pár évet Beszterce megyében dolgozott, majd Bukarestbe hívták lapszerkesztőnek a Kína című képes folyóirathoz. Onnan ment nyugdíjba immár a ’90-es években, a forradalom után.

Gyula bácsi Kőrösi Csoma Sándor útját folytattam címmel tartott előadást, így beszélt arról, hogy járt Lhászában is, ahova Kőrösinek nem sikerült eljutnia, ám csalódásként élte meg – mint említette –, hogy az ottani lámák nem is hallottak az erdélyi utazóról. Az ujguroknál járva viszont több történetet hallott arról, hogy az őseik nyugatra mentek vadászni – így nem legenda, hogy távoli rokonaikként tartanak számon a mai napig is minket, magyarokat. Előadása végén Gyula bácsit a kínai nyelvről, de más, családjával, életével kapcsolatos érdekességekről is kérdezték a jelenlevők.