A nemzeti megmaradás lehetőségeit latolgatták

Lehangoló, de a nyers valóságot hűen tükröző helyzetkép rajzolódott ki az elmúlt héten, a székelység és az erdélyi magyarság jövőét feszegető, Pakó Benedek kanonok által kezdeményezett vitaesten. A Bod Péter Megyei Könyvtárban otthonra lelő rendezvényen az említetten kívül Czegő Zoltán költő, író és Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő fejtette ki a témával kapcsolatos véleményét.

Helyzetünk felelősségteljes feltárásának és elemzésének ötlete tulajdonképpen dr. Czirják Árpád pápai prelátustól, nyugalmazott plébánostól származott. Ő viszont egészségügyi okok miatt kénytelen volt távol maradni – tudhattuk meg Pakó Benedektől, aki történelmi keretbe helyezve fogalmazta meg mondanivalóját. Ennek árnyaltabbá tétele érdekében pedig László Gyula, Egyed Ákos, Gazda József és Pokol Béla gondolataira, valamint személyes tapasztalataira támaszkodott.

A magyarság pusztítása és pusztulása a kanonok szerint már Szent István korában elkezdődött, Moháccsal (1526) és Trianonnal (1920) folytatódott, és még nem ért véget. Ennek egyik oka, hogy a keletről és nyugatról terjeszkedő hódítóknak egyaránt útjában álltunk, de magunk is hozzájárultunk sorsunk romlásához. A külső ellenségen kívül ugyanis önös érdekek által gerjesztett széthúzás és hatalomért folyó belső harc is tizedelte sorainkat. Napjaink legnagyobb veszélyét azonban a tudatunkat megfertőző ateista-liberális szellemiség elburjánzása jelenti ránk, illetve Európa őslakosságára nézve, fogalmazott. A hatására bennünk kialakult, Istenre és a közösségi szellemre egyaránt fittyet hányó életfelfogás ugyanis mára a létünket fenyegető népességfogyássá fajult. Azonnali felfogás- és életmódbeli változásokra van tehát szükség, amelyek megvalósításának módozatait az előadó tíz, általa parancsolatnak nevezett pontban foglalta össze.

Az elszakított és idegen fennhatóság alá került nemzetrészek, csak saját ügyeikben maguk döntve, vagyis autonómiát gyakorolva őrizhetik meg az önazonosságukat. Ezt viszont, amint a Dél-Tirolban élő németek példája is igazolja, senkinek, így a székelyeknek sem adják ajándékba, csak állhatatos küzdelemmel érhető el és valósítható meg. Éppen ezért tragikus, hogy egyre csökken azok száma, akik hajlandók hallatni a hangjukat ennek érdekében. Akik szavaikkal másokat is kiállásra és cselekvésre ösztönözhetnének. És tragikus a fiatal költők, tollforgatók nemzeti ügyekben megnyilvánuló bűnös hallgatása is – jelentette ki Czegő Zoltán.

Végezetül Kulcsár-Terza József szomorúan állapította meg, hogy a közösségformálásban fontos szerepet játszó pedagógusok távol maradnak a sorsunk jobbra fordításának lehetőségeit kutató és megfogalmazó rendezvényektől. Mint ahogy a fiataljaink, politikusaink és választott tisztségviselőink is. Ennek okait a rajtunk egyre jobban elhatalmasodó közömbösségben, széthúzásban és félelemben jelölte meg. Márpedig jövőt építeni csak ezek levetkőzésével és legyőzésével lehet – összegezte mondanivalóját a politikus.