Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Karácsony, templom, éneklés. Ez a három fogalom nálam összetartozik. Istenfélő, katolikus neveltetésben részesültem, hisz édesapám kántor volt. Gyermekkorom karácsonyi emlékei végigkísérik az életem, az akkor átélt élmények mindig előjönnek, valahányszor itt van az ünnep. A karácsonyt az adventi időszak előzi meg, amikor a hajnali misékre hívó harangszó hangjára elindulunk a templomok felé. Emlékszem, még óvodás voltam, amikor a korai keléshez a „roráté kolbász” volt a motiváció, egy színes, apró cukorkákkal tele hosszúkás zacskó, amit a pap bácsi ígért minden kisgyermeknek, aki részt vett a korai szentmisén. Én is kaptam belőle…
Szenvedején este kisgyermekek jártak a falunkban házról házra énekelni, verset mondani, köszönteni. Izgalommal vártuk mindig azt a pillanatot, amikor felcsendült az ajtó előtt a Mennyből az angyal, a Pásztorok, pásztorok, és az éneklők kipirult arccal várták a kalácsot, cukorkát. Hozzánk titokban jött az angyal, sosem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem volna. Húgaimmal a fa alatt karácsonyi dalokat énekeltünk, kibontottuk az ajándékokat, majd indultunk az éjféli misére. Családunkban nagyon fontos esemény volt az István-nap. Édesapám névnapját december 25-én este ünnepeltük baráti társaságban, hajnalig tartó énekléssel. Nagyon szerettem hallgatni a felnőttek énekét, sok egyházi és világi éneket megtanultam tőlük, velük együtt énekeltem, amíg el nem nyomott az álom.
Ezen az estén fiatal legények is jöttek hozzánk köszönteni édesapámat. Kint a hideg, havas éjszakában, az ajtó előtt énekeltek, verseltek, aztán behívtuk őket egy pohár borra. Még egy-két közös ének, és máris indultak tovább Istvánt, Jánost köszönteni. Ez volt a szokás. Gyermekkorom legszebb emlékei a családi karácsonyok. Felnőttként is ez a kedvenc ünnepem. Édesapám már nem él, de édesanyámnál mindig összegyűl a már unokákkal kibővült családunk. Énekelünk, beszélgetünk, gyermekeinknek a régi karácsonyokról mesélünk. Így, az ünnep küszöbén kívánok a mai és a tegnapi gyermekeknek egyaránt áldott, békés, meghitt karácsonyt!
Gábor Judit
A jövő héten Czilli Aranka Ágota, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyar szakos tanára eleveníti fel karácsonnyal kapcsolatos gyerekkori emlékeit.